Kékkő

Modry Kamen

Ipolyvölgyi Németh J. Krizosztom: Búcsújárók könyve Novitas b. Kft. Balassagyarmat, 1991. 142-146.old.
     Kékkő a történelmi Nógrád megyében dicső múltnak örvend, szemtanúja volt nemcsak a törökkel űzött nagy háborúságoknak, hanem földesurai szomorú szerepléseinek. De legnevezetesebbé híres búcsúival vált. Kékkőt régebben Kékkőváraljának nevezték a fölötte fekvő ősvár miatt. Lakosai részint a harcias Balassa család egykori bandériumának maradványai, részint a későbben bevándorolt mesteremberekből és szolgákból állanak. A vár maga írásbeli adatok nyomán IV. Béla király uralkodása alatt, az 1230-as években hihetőleg a tatárok támadásai ellen lett fölépítve. 1556-ban a törökök puskaporral felrobbantották és aztán elhagyatottságában tönkrement. Mégis 1609-ben II. Mátyás király az ő örökös urainak visszaadta, és Balassa Zsigmond iparkodása révén új falakkal és bástyákkal lett ellátva és kiépítve. A mezőváros természetesen a vár urainak a sorsában osztozott nemcsak politikai, hanem vallási tekintetben is. S így történt, hogy midőn Balassa András 'hitet tett a protestantizmus mellett, akkor jobbágyait is erőszakosan rákényszetítette az új vallásra Lutheránussá lettek a kékkőiek, de az új hit náluk nem verhetett gyökeret, mert még a szomszédban lévő egykori katolikus plébániák (Lest, Dacsolam, Tur, Mező, Alsó, Esztergály, Szent Péter, Nagy kürtös, Közép Palojta, Pribely) lutheranizmusban mai napig megmaradtak, a kékkőiek mind visszatértek Isten népének közösségébe. Ezt a zarándoklatoknak és a hajdan virágzó szentolvasó-társulatnak és az ebből folyó Mária-tiszteletnek lehet köszönni. Ugyanez vonatkozik Felső-Esztergályra is.
     A mostani kékkői templom és plébánia az újabb időben épült. A templom 1879-ben, míg két évvel korábban, 1877-ben a plébánia. Azelőtt Kékkő Alsó-Palojtához, majd Esztergályhoz tartozott. 1759-ben építtették és ez év augusztus 24-én szentelték föl (Révay Antal püspök) az emlékekben gazdag várkápolnát Szent Anna tiszteletére. Ez időtől kezdve az ún. plébániakápolna fölépítéséig, majd ennek végromlása folytán azután is az istentiszteleteket a várkápolnában tartották meg. A főoltáron egy aranykoronás Fájdalmas Szűzanya képe díszlett. Most ez a plébániatemplom mellékoltárán elhelyezve. A kép ezüst keretbe van foglalva.
    Ezen ősi képnek eredete bizonytalan. A törökök által szétdúlt várromok között fedezték föl, és a várkápolnában helyezték el 1759-ben. Egyéb emlékek közt nevezetesek különösen a fogadalomból ajánlott szem, kéz, láb, emlő, juhok és szarvasmarhák ezűst emléktárgyai, melyet: többféle keretben elhelyezve azt jelentik, hogy az illetd ajándékozók Szűz Mária esedezése folytán rendkívüli imameghallgatásokban részesültek.
     Szintén a hagyományból tudjuk, hogy a marhavésszel fenyegetett kékkői lakosok a 18. század végén a Szent Szűz oltáránál, a kegykép előtt kerestek és találtak vigasztalást. Nevezetes továbbá a valódi Szent Ferenc-, Szt. Alajos- és Szt.Szaniszló-ereklyével ékes nagy ezüst ereklyetartó. Különösen magára vonja a figyelmet egy ezüst kép, amelyen a Balassa család tagjai egy betegágy körül összegyűlve vannak ábrázolva, térden állva, és kezükben szentolvasót tartva esedeznek a kékkői Szűz képe előtt, bizonyára az apostoli gróf Balassa Pál egészségének helyreállításáért. Balassa Pál egyike volt a nemes caládd legnevezetesebb tagjainak, aki egymaga-Nógrád és Hont megyében körülbelül tizenhat templomot és plébániát építtetett saját költségén. És mivel az ő életében a keresztény erények szokatlan nagyszerűségben tündököltek, XIV. Benedek római pápa az apostoli gróf címével tüntette ki, és emléke Kékkőn sokáig fennmaradt. Őemelte az előbb említett Szent Anna-várkápolnát is, és nagy előszetetettel állíttatott Szent Anna-oltárt az új templomokban. Nem véletlen, hogy Szent Anna napján halt meg, 1771. július 26-án. Kékkőn nem sikerült nagy templomot építeni, pedig szeretett volna, mintegy koronát téve eddigi apostoli munkájára Utódai 1789-ben azt ja elutasították, hogy kegyuraságot vállaljanak. Így Balassa Ferenc horvát bán, földesúr. Kékkőn ekkor már sok nép élt, és az egyházi vezetőség sürgette a helyi lelkipásztor befogadását. Így a vallásalap lett a kegyúr. 1788-tól saját papja van Kékkőnek. Addig a várkáplánok végezték a papi teendőket. Ezek azonban a faluban laktak. Kérték tehát Esztergomot, hogy a faluban létesítsen egy kápolnát, hogy ne kelljen a várba fáradságosan fölgyalogolniuk. Ezért a 18. század második felében Esztergom megengedte a falusi kápolna építését.
     Később ez lett az ún. plébániakápolna a község közepén, a patak partján, a lakóházak között. Fából volt, s a hagyomány szerint a megáradt patak elsodorta. 1788-ban a vallásalap jóvoltából első plébánossá nevezték ki Zsigovényi Fábiánt, aki trinitárius (elűzőtt) szerzetes volt. Sem temploma, sem lakása nem lévén, küzdelmes életet élt. 1799. március 20-án halt meg Kékkőn. Sírköve a plébániakertben ma is látható.
     Gálik József plébános ez év március 29-től 1803-ig (július 15:) volt Kékkőn, de Szklabonyára került, és a Nógrád megyei táblabíróságig vitte. Az ő Kékkőről való távozása után Ferenci József került ide plébánosnak 1803. július 25.-1806. január 7-ig. Ez év február 1-jén került helyére Erdélyi József ideiglenes adminisztrátor, de csak augusztus 10-ig. Gálik Imre 1806. augusztus 20-tól 1847. július 28-ig plébánoskodott Kékkőn. Káplánja, Matusek Kajetán szécsényi ferences barát helyettesítette egy ideig, majd plébánoshelyettesként Szentgát József foglalta el a plébániát, és 1852. december 2-ig maradt. Ezután két éven át ismét egy Ferences kisegített itt: Harmath Vendel. Utána Munkay János 1854. december 23.-1870. december 15-ig működött itt. Emlékét őrzi a kékkői kálvárián és a felső-esztergályi templomon kívül a kegyeletes hagyomány is. Ismeretes mint irodalmár és mint kerületi esperes. Balay Dömötör ferences atya két hónapig adminisztrált itt, őt Matulay Gyula váltotta fel plébánosként 1870. július 10-én. Mint-nagyon jó lelkipásztor működött itt 1890. augusztus 1-jéig. Egy teljes század után neki sikerült plébániatemplomot építeni. Emlékezetét Kékkőn hálás kegyelet őrzi: Őutána így következnek a lelkipásztorok: Blaskó János 1890-1893-ig. Ó állította föl a Jézus Szíve oltárát közadakozásból.
     Konsch Ambrus Ferenc-rendi atya helyettesített itt, majd Szabó Jakab Elek plébános váltotta őt fel (1893: július 28.). Ő restauráltatta a plébániát. Pesten halt meg 1900. február 14-én. Halálától egy ideig az alsó-palojtai pap, Bognár Ádám, majd Sasvári Sasinek Nilusz atya helyettesített Kékkőn. Utánuk Probszt Dénes következett, de hamarosan lemondott, 1901 májusában. Adminisztrátorok lettek: Kollárik Gábor, Csöglei Kálmán.
     Még ez évben, 1901 novemberében Knöpfler István jött ide plébánosnak. Ő a Lourdes-i Szűz oltárát helyeztette el a templomban. Miután 1909-ben Magyarfalvára került, egy ideig Ordy Zoltán adminisztrátorkodott itt, akit plébánosként dr. Ghimessy Zsigmond kővetett 1909. április 26-án.Ö 1910-ben szent sírt készíttetett a templomban és Szent Antal-szobrot emelt. 1912-ben gyönyörű Mária-képet helyeztek eL 1913-ban renováltatta a kékkői plébániatemplomot. Betegsége idején Kozelka Jenő nagyoroszi káplán kisegített 1916. január 12-től. Őt Tuhán Ferenc váltotta föl, aki azonban Kékkőn meghalt 1916. augusztus 19-én. Helyettese dr. Lukács József romániai menekült pap, ditrói plébános lett. Ghimessy plébánossága alatt elrekvirálták a három kékkői harangot, 1917-ben pedig az orgonasípokat.1924-ben Ghimessy Zsélbe helyeztette magát. Kékkőre a trencsényi gimnázium volt tanára, Skrzipiec József jött, 1925 októberéig maradt itt. Helyettesek műkődtek ismét: Blaska József 1925 októberéig, majd Polcsák Endre Alsó-Palojtáról. Ő újította föl a kékkői stációkat a kálvárián. Blaka pap után Pasztirik Ernő kerületi esperes nyert plébánoshelyettesi megbízatást, aki 1934-ig maradt. Kisegítésében Herkó István végújhelyi káplán és Bulka István zohori adminisztrátor fáradozott.
     A kékkői kálvária a tulajdonképpeni búcsúhely. A kékkői plébániának kiváló nevezetességei között figyelmet érdemel a Kálvária-hegy, amely.főleg szép természeti fekvésével párját ritkítja. Eredete bizonytalan, de valószínű, hogy a 18. század elején alapították, és hihetőleg az apostoli gróf Balassa Pálnak köszöni létét. A Batthyány-féle vizitáció 1789-ben már nyilatkozik róla és megbízható leírását adja.
     A szóbeli hagyomány, amelyet Munkay János volt kékkői plébános ír le, így nyilatkozik: még az apostoli buzgalmú Balassa Pál idejében, sőt annak halála után is néhány évig ezen Kálvária-hegy a hivő nép búcsújárásától volt nevezetes. A dicső emlékű gróf mindenképpen arra törekedett, hogy ezen hegyet minél hasznosabbá tegye. Megnyervén az apostoli szentszéktől a búcsúengedélyt, a szentolvasó ünnepén évenként a Kálvária-hegyre zarándokolt a kömyékbeli hívő nép, s nagy lelki előmenetellel vett részt az ájtatosságban, amelyet itt tartottak.
     Azonban idővel, miután az apostoli gróf meghalt és az egykori virágzó szentolvasó-társulat elenyészett, a búcsújáró ájtatosság is megszűnt lassanként, sőt maga a Kálvária-hegy is pusztulásnak indult. 1855-ben sikerült Isten segítségével, az akkori földesúr, báró Balassa Antal és a hívek adakozása révén megújítani a Kálvária-hegyet.
     Ez megnyerte tetszését a környékbeli lakóknak is. Ezért kérvényt intéztek Szcitovszky János esztergomi bíboros-hercegprímáshoz, hogy búcsús engedményeket eszközöljön ki Kékkőnek, és ezáltal a 18. századi virágzó ájtatosságokat elevenítsék föl Szcitovszky a kérést elfogadta, és a pápához továbbította. 1856. február 19-én 1022. számú válaszában két föltételt szabott: 1. Hogy a kékkői Kálvária-hegy először is alkalmas legyen a keresztút végzésére, és ehhez búcsúkat csatolnak majd. 2. Hogy a hegy a hívek kiváló tisztelete által felvirágozzék.
     Hogy pedig ezen kettős feltételnek a hívek ájtatossága és bőkezűsége által mielőbb eleget tehessenek, a bíboros főpásztor a helybeli papnak engedélyt adott, hogy esztendőként kétszer, a szent kereszt megtalálása (május 3.) és fölmagasztalása (szeptember 14.) ünnepe után következő vasárnapokon a nevezett Kálvária-hegyre a plébániai vártemplomból ünnepélyes búcsút fölvezessen, ott az istentiszteletet szentbeszéddel megtartsák. És hogy a hívek ájtatossága ezen a szent hegyen minél bővebb gyarapodást nyerhessen, a plébánosnak megparancsolták, hogy fölhívja a szomszéd urakat, miszerint híveiknek az ünnepséget előzetesen hirdessék ki, őket részvételre és különösen a szentségek vételére előkészíteni szíveskedjenek. Az isteni gondviselés is adott néhány jótevőt, akik a főpásztor törekvését előmozdították. Ezek közül kitűnik Molnár Pál nagyváradi kanonok, aki Alsó-Palojtán született, és mint gyermek édesanyjával járt a kékkői búcsúkra. Erre emlékezve száznyolcvan forintot adott a Kálvária céljaira. Továbbá Balassa Antal báró, aki száznegyven forintot adományozott.
     A kékkői és esztergályi hívek ez alkalommal is közel négyszáz forintot gyűjtöttek össze a nemes célra. Ezért nyomban hozzáláttak a munkához. A keresztúti állomások terveit Lányi Sámuel uradalmi mérnők dolgozta ki.
     A képek pedig a legjobb rajzok nyomán Pesten vaslemezekre készültek Szántófi Antal prépost, plébános, későbbi esztergomi kanonok felügyelete alatt. A többi munkát a kékkői mesteremberek és napszámosok végezték. A keresztutat 1857. pünkösd utáni 16. vasárnapon Kemp Mihály esztergomi kanonok, apát, nógrádi főesperes áldotta meg mindennemű uraságok és „töméntelen mennyiségű ájtatos nép jelenlétében.
     Még ebben az évben folyamodtak Szcitovszky prímáshoz a teljes búcsúk megnyerése érdekében is. Ezen kérésűket is siker koronázta, mert már a kővetkező évben megjelent a Vatikán búcsút engedélyező levele, mely imigyen hangzik:

IX. Plusz pápa, örök emlékül

    A hívek vallási buzgalmát s Lelki üdvét az anyaszentegyház mennyei kincseivel szeretetteljesen előmozdítani kívánván mindeneknek és egyenként mindkét nemű keresztény híveknek, kik bűneiket töredelmesen meggyónják és megáldoznák - valamint a kékkői plébánia templomát az esztergomi egyházmegyében s ezen plébánia területén fekvő, s a hívek ájtatosságáról nevezetes Kálvária-hegyet a szent kereszt föltalálása és magasztalása napjain, ezek előestéin, vagyis az első vecsernyétől kezdve ugyanazon napok alkonyáig évenként ájtatosan meglátogatják, és ott a keresztény fejedelmek egyessége - az eretnekség kiirtása - s a katolikus egyház fölmagasztalásáért könyörögnek, minden bűneiktől teljes elengedést és bocsánatot, amely a meghalt s Isten kegyelmében egyesült lelkekre is könyörgésképpen alkalmazható lehet, ezen apostoli levelünk erejénél fogva az Úrban kegyelmesen nyújtunk. minden ellenkező esetek mellőzésével. Jelen levelűnk őrök időkre terjed.
    Kelt Rómában, Szent Péternél, a halász gyűrűje alatt, 1858, január 26-án, pápaságunk 12-ik évében. Macchi bíbornok helyett Jo. B. Brancoboni Castellani.
P.H. (pecsét helye)

     Ezen apostoli levelet Szcitovszky János bíbornok azzal a rendelettel hirdette ki, hogy ezen búcsúk a kékkői Kálvárián évente a szent kereszt megtalálása és fölmagasztalásának ünnepe utáni vasámapo- kon tartassanak meg. 1859-ben Munkay János plébánossága alatt hozzáfogtak a Kálvária-hegy magaslatán a Fájdalmas Szűz Mária kápolnájának építéséhez. Az épület maga faragott kőből készült. Szűz Mária képét Paulik Gábor tótmegyeri buzgó plébános volt szíves fölajánlaní, és a kép Pesky jeles művész ecsetje alól került ki. Valóban remekmű volt, de a renoválás után sokat veszített értékéből.
     A Szűzanya a kereszt alatt áll elmerülve fájdalmában, s egy keresztről lesugárzó tőr sebzi szívét Az építési költség, ide nem számítván a napszámos munkát, melyet a város ingyen ajánlott fel, hétszázkilencvenkilenc forint hatvannégy krajcár volt. A kápolna fölépítéséhez különös segítséget nyújtottak azok a hívek, akik a „Krisztus, Isten Fia szenvedése s halálának története" c. könyvre előfizettek. A nyomtatási költséget beszámítva kettőszázharminc forint tiszta jövedelmet hozott, amely a kápolna építésére volt fordítva. E díszes kápolna 1860-ban a Szent Kereszt fölmagasztalása utáni vasárnapon Schirgl András pápai prelátus és esztergomi kanonok által lett fölszentelve, az ájtatos búcsújárók és a helybéli hívek jelenlétében. Természetesen a szomszédos plébánosok szíves asszisztenciájával. Egy ideig a kápolna el volt hanyagolva, s már-már tönkrement. De 1934 augusztusában renoválva lett. Új fedelet kapott, a falakat betonnal és gránittal erősítették meg.
     A költségekre újból kiadták a fenti című könyvecskét. Idők folyamán 1862-ben, 1863-ban és 1864-ben a Keresztút és a Fájdalmas-kápolna közötti térségen még öt állomás lett fölépítve, hitünk fő igazságainak kifejezésére.
     A tisztítóhelyet, az utolsó ítéletet, Krisztus Urunk föltámadását, az őrangyalt, és Szűz Máriát mint bűnősök menedékét állítja szemünk elé. A képek Hofrichter János festőművész művei. Ezek az állomások, ún. keresztúti stációk 1926-ban Blanka József plébános működése alatt lettek renoválva. Nem lehet említés nélkül hagyni, hogy ez alkalommal Csáb és Lukanénye községek külön egy-egy kápolnácskát renováltattak. A keresztút főkapolnája Pasztirik Ernő plébánoskodása alatt került felújításra.
     A Fájdalmas Szűz kápolnájától fölfelé száz méternyi távolságra körülbelül hat méter magas kereszt emelkedik, és igen szépen mutat a kb. ötszáz méter tengerfölötti magasságban. Ezen keresztet 1863-ban létesítették Szcitovszky prímás, esztergomi érsek emlékére, aki 1863-ban a kékkői plébániát látogatásával megtisztelte, és mert főpásztori közbenjárásával a búcsúk engedélyezését a Vatikánnál örök időkre kieszközölte, illetve az építési költségekhez hetven új forinttal hozzájárult. Ezt a nevezetes keresztet a Kálvária hegyén 1911 november 19-én egy éjszakai vihar folytán a szél ledöntötte. Ám 1912. április 6-án újból fölállították.
     Az itt leírt és néhány kilométerről látható Kálvária már kellemesen szép fekvésénél fogva is, de leginkább a szenthelyek emlékei, a kegyelettel megőrzött ájtatosságok áhítatra buzdítanak, és már ezért is megérdemli, hogy a papság és a hívek figyelmükkel, áldozatkészségükkel. megbecsüljék. Ezen kápolnát, illetve Kálváriát már a 18. században nagyon gyakran zarándokok látogatták. E zarándoklatok már az apostoli gróf Balassa Pál idejében is nagyon üdvösek voltak, mert hitbuzgóságot keltettek ezen eretnekséggel körülvett vidéken. A mai időben, amikor nemcsak eretnekséggel, hanem hitközömbösséggel is környezve vagyunk, üdvös lenne megújítani a régi, buzgó zarándoklatokat, illetve az állandő imádkozó, vezeklő, engesztelő, szent jövés-menést, valamint a Szent Kereszt és a Fájdalmas Szűzanya iránti tiszteletet.

Búcsújárások alatti ájtatosságok

    Kékken évente kétszer lehet teljes búcsút nyerni. Éspedig az apostoli irat szerint a Szent Kereszt megtalálása (május 3.) és felmagasztalása (szeptember 14.) utáni vasárnapokon. Az ájtatosságok a következők: szombaton délután három órakor elsőt harangoznak, majd másodikat fél óra múlva, és négykor beharangoznak. Négy órakor szlovák litánia, fél ötkor magyar Krisztus szenvedéséről a templomban. Utána a Kálvária-hegyre indulnak a körmenetek és ott keresztúti ájtatosságot végeznek. Ezután ismét visszatérnek a templomba, s itt fájdalmas rózsafűzért imádkoznak. Egész délután két órától gyóntatás. Vasárnap kora reggel ismét lehet gyónni. Szentmisék vasárnap reggel hattól vannak a részt vevő papok számától függően. A hívek kilencig járulhatnak szentáldozáshoz. Kilenckor gyülekezés a templom előtt, és fél tízkor indul a körmenet a Kálváriára. Ez a körmenet már része a hivatalos főistentiszteletnek, melyet a fájdalmas kápolnában mondanak. Fél tízkor indul a második körmenet a keresztút főkápolnájához, ahol tíz órakor harangszóra megkezdődik a szentbeszéd szlovákul, majd magyarul. Utána felolvassák a kékkői szent búcsúkra vonatkozó pápai leiratot. Ezután megkezdődik a szentmise. Az egyik kápolnában szlovák, a másikban magyar nyelven és énekekkel. Szentmise után pápai himnusz.
     A végén a körmenetek visszaindulnak a templomba és itt szlovák és magyar hálaadási áhítattal és áldással, tedeummal ér véget a nagybúcsú.

Vissza Kékkő oldalára

Vissza a kezdő oldalra