A kassai Kálvária építésének a kezdeményezői a jezsuiták voltak.
A Rákóczi-szabadságharc bukása
után a hívek hitéletének elmélyítésére építették, főként pedig a
katolikussá lévők megújulására.
1736-ban alapították meg a Kálváriát a várostól észak-nyugatra
egy dombon, beépítetlen területen,
patakok mellett. 1732-ben Litzi Lukács Nikodémus rendi
építész tervei szerint készítették el, és
1758-ban fejezték be az építkezést. A Kálvária-templom körüli tér
apró építményekkel a 19. század
végén lett tele.
A Kálvária-templom kimagaslik a környezetéből építészeti
remeklésével. A búcsús nép a keresztúti
áhitat végén a templomba vonul és a szentmiseáldozat,
Krisztus keresztáldozatának a megújítása tetőzí
be a búcsújárási ájtatosságokat. A templom belső kiképzése lehetővé
teszi az egyéni áhítatok külön
végzését is. Így ki-ki magában is elmélyülhet Krisztus
szenvedésében.
A kassai Kálvária-templom háromhajós. Különlegessége a szent
lépcső és Krisztus börtöne. Az
altemplom boltozata kereszt- és porosz bolthajtású. A felső
templom középhajója teknőboltozatú, a
mellékhajók boltozata deszkázott. Az altemplomnak bejárata
(a portál) elöl és oldalt is van. A felső
templomba a szent lépcsőn lehet bevonulni. A római lateráni
palotával szemben lévő Scala Sancta
utánzata.
A Kálvária-templom rendeltetése időnként változott a történelmi
viszontagságok szerint.
1773-ban a jezsuita rend eltörlése után katonai raktár lett
belőle. 1820-ban visszaadták a rendelteté-
sének, újra fölszentelték, és 1826 július 15-én XII. Leó pápa
teljes búcsút engedélyezett az itteni
zarándokok számára. A búcsújárás napja május hó 3-a, a
Szentkereszt megtalálásának ünnepe és
szeptember 15-e a Hétfájdalmú Szűz ünnepe. A Kálvária-templom
alapépítménye nem változott sem
bővítéssel, sem szűkítéssel. Homlokzata a 19. században kapta
klasszicista formáját, toronnyal,
tornyocskákkal, oszlopokkal, magas ablakokkal, tetőzettel.
1934-ben a toronyban harangokat helyeztek
el, melyeket a kassai Buchner testvérek öntöttek. 1966-ban
a torony neobarokk tetőzetet nyert,
1969-ben pedig újrafestették az egész építményt. 1982-ben
márványpadlózattal díszítették. Oltárai,
szobrai, képei művészi értéket nem képviselnek. A szegény nép
adományaiból tartotta mindig fönn
magát az egész építményt és így előkelőségét nem fitogtathatta.
Mégis a kassai nép kedves, látogatott
temploma. Lelki igényeik kielégítését a nagy tömegek itt
keresik és itt lelik meg. A kassai búcsúsok nem
akarják befejezni áhítatukat Krisztus sírjával és a Fájdalmas
Szűz szoborcsoportjával, ezért az
altemplomból a szent lépcsőn át fölmennek a felső templomba,
Szűz Mária megkoronázásának oltára
elé.
Ez a befejezés a zarándokokat a földi szenvedés világából egy új
életszemléletbe vezeti, reménnyel
és örömmel tölti el, és a halál utáni dicsőség országát hagyja
ragyogni képzelete előtt, ahol Szűz Mária
már nem a „fájdalmas anya", hanem a mennyország szépséges
királynéja.
(Forrás: Ipolyvölgyi Németh J. Krizosztom: Búcsújárók könyve Novitas b. Kft. Balassagyarmat, 1991. 141.old.)
|
|
