Jászberény

Jászföld búcsújáróhelye

Jász-Nagykun-Szolnok megyében, az Egri főegyházmegye területén lévő kegyhely
1.Szívünk, lelkünk dícsér téged, ó Szűz Mária!
Szent nevedet áldja néped, ó Szűz Mária!
Rózsafüzér királynéja!
Mindnyájunknak Édesanyja!
Bajainkban, bánatunkban ne hagyj el soha.

2.Hoztunk háromszínű rózsát, ó Szűz Mária!
Néked adjuk koszorúját,ó Szűz Mária!
Rózsafüzér királynéja!
Mindnyájunknak Édesanyja!
Bajainkban, bánatunkban ne hagyj el soha.

3.Az illatos fehér rózsa, ó Szűz Mária!
Az örömök olvasója, ó Szűz Mária!
Rózsafüzér királynéja!
Mindnyájunknak Édesanyja!
Bajainkban, bánatunkban ne hagyj el soha.

4.A piros rózsa fájdalmadról, ó Szűz Mária!
Beszél Fiad nagy kínjáról, ó Szűz Mária!
Rózsafüzér királynéja!
Mindnyájunknak Édesanyja!
Bajainkban, bánatunkban ne hagyj el soha.

Kegykép

Jézus Neve Plébánia
5100 Jászberény
Ferencesek tere 3.
Tel.: 57/412-735
5.Sárga rózsa dicsőságed, ó Szűz Mária!
Hirdeti égi fölséged, ó Szűz Mária!
Rózsafüzér királynéja!
Mindnyájunknak Édesanyja!
Bajainkban, bánatunkban ne hagyj el soha.

6.Hogyha mondjuk áhitattal, ó Szűz Mária!
Lelkünk telik szent malaszttal, ó Szűz Mária!
Rózsafüzér királynéja!
Mindnyájunknak Édesanyja!
Bajainkban, bánatunkban ne hagyj el soha.

7.Hogyha eljön éltünk vége, ó Szűz Mária!
Füzéreddel segíts égbe, ó Szűz Mária!
Rózsafüzér királynéja!
Mindnyájunknak Édesanyja!
Bajainkban, bánatunkban ne hagyj el soha.

(Forrás: Ipolyvölgyi Németh J. Krizosztom:
Búcsújárók könyve Novitas b. Kft.
Balssagyarmat, 1991. 135-136.old.)

Kép forrása: Barna Gábor - Bálint Sándor: Búcsújáró Magyarok Szent István Társulat, 1994.
A porcinkula búcsús
körmenet Jászberényben
Foto: Lantos Miklós (1983)
Kép forrása: Barna Gábor - Bálint Sándor: Búcsújáró Magyarok Szent István Társulat, 1994, 187.old.
A porcinkula búcsúra
érkező csoport
Foto: Lantos Miklós (1983)
Kép forrása: Barna Gábor - Bálint Sándor: Búcsújáró Magyarok Szent István Társulat, 1994, 202.old.
Virrasztók a jászberényi ferences
templom porcinkula búcsúján
Foto: Lantos Miklós (1983)
Kép forrása: Barna Gábor - Bálint Sándor: Búcsújáró Magyarok Szent István Társulat, 1994, 276.old.
Kegyszerárus asszony
a jászberényi porcinkula búcsún
Foto: Lantos Miklós (1983)
Kép forrása: Barna Gábor: Búcsújáró és kegyhelyek Magyarországon Panoráma, Budapest, 1990.
Palóc Mária-lányok
Foto: Lantos Miklós

     Jászberény, a Jászság és az egykor kiváltságos Jászkun Kerület székhelye, ma Jász-Nagykun-Szolnok megyében, az Egri főegyházmegyében fekszik.
     A jászok közti térítőakciójuk befejezése után, az 1460-as években kezdték el építeni rendházukat a ferences atyák, s 1472-ben birtokba is vették. Templomukat Szűz Mária tiszteletére szentelték fel. Noha a város 1566-ban török uralom alá került, a barátok csak a tizenötéves háború során, 1594-ben hagyták el Jászberényt. Templomuk és kolostoruk a Zagyva partján a török vár fontos része lett. A török katonaság 1690-ben vonult ki végleg Jászberényből. Ezután a várost - a Jászság egész területéhez hasonlóan - eladták, szabad lakói jobbággyá váltak. Sorsukba azonban nem nyugodtak bele, és elérték, hogy a XVIII. században a saját pénzükön megválthatták szabadságukat. Ez volt az ún. redempció, amely új irányt szabott a város fejlődésének.
     Még a török volt az úr a városban, amikor a visszatért barátok (1661) fokozatosan helyreállították templomukat, rendházukat. 1700-ban már elkészült a Szent Ferenc- és a Szent Antal-oltár, 1710-ben pedig a Szűzanya- és a Jézus Neve-főoltár. A barokk templom titulusa tehát a Jézus Neve lett, a középkori patrociniumot a Mária-oltár őrizte meg. A kolostor újjáépítése a XVIII. század közepére fejeződött be.
     A porciunkulai búcsú kezdetére vonatkozóan nem áll pontos adat rendelkezésünkre, de bizonyára nagyon régi, hiszen a ferencesek kiváltságával függ össze. Azt tudjuk, hogy 1831-ben, a kolerajárvány idején szigorú egészségügyi zárlattal akadályozták meg a környékbeliek zarándoklatát, nehogy behurcolják a betegséget. Ekkor már évtizedek óta élt a búcsú, amelyet a vész elmúltával, 1832-ben ismét a régi fénnyel ünnepeltek meg. A XIX. század végére azonban e búcsú csaknem teljesen elenyészett. Felújítása Orosz István, a híres jászladányi énekszerző, búcsúvezető, az ún. Szentember nevéhez fűződik az 1880-as években. A templom minden oltárához, szobrához új imát, éneket szerzett, amit kinyomatott és terjesztett. Ő szervezte a zarándoklatokat is. Néhány év alatt a porciunkulai búcsú ismét a régi fényében virágzott.
     A valószínűleg XV. századi Szent László-kápolna helyébe 1949-ben az előző Mária-év emlékére felépítették az Assisi-beli ferences bazilikában lévő Porciunkula-kápolna mását. Az építkezés anyagi alapjainak biztosítására külön kis ének- és imafüzetet adtak ki. Az építkezésnél, s a búcsújárás ismételt megújításánál nagy érdemeket szerzett Kovács Kamill, a helybeli ferences segítő testvér.
     A jászberényi porciunkula búcsú mellé nőtt jelentőségében az Olvasós Boldogasszony-napi búcsú, amelyet először 1948-ban tartottak meg, s amely nemcsak a Jászságnak, hanem a Tápió mentének is egyik legfontosabb búcsújáró ünnepe lett. Nagyobb búcsús csoportok érkeznek a távolabbi Nógrád és Heves megyékből, valamint Szlovákia magyarlakta falvaiból is. A tápiószecsői búcsúsok még az 1980-as években is virággal és kis kereszttel díszített ponyvás kocsin jöttek.
     Az érkező búcsús csoportok a templom melletti parkban lévő lourdes-i barlangnál is ájtatoskodnak. Éjszaka a templomban virrasztanak. A hajnali első harangszókor Szent Ferencről énekelnek.
     Fő búcsúi: porciunkula napján (augusztus 2), illetőleg október első vasárnapján, amikor az ún. olvasós búcsút tartják.
     A ferences templom értékes gótikus részleteket őriz, bár kívül és berendezésében is barokká alakították át. Az egykori kolostor ma idős apácák otthona.
     A templom melletti parkban a lourdes-i barlang mellett más építményeket is találunk. A XVIII. századból való a Kálvária szoborcsoportja Mária és Szent János alakjával. A Porciunkula-kápolna előtt XVIII. századi oszlopos, ernyős Mária-szobor áll. Lépcsője alkalmas hely az imádságra és a pihenésre is. A park fái között látható a török-magyar emlékmű, amelyet az elegyengetett egykori vársánc alatt talált csontmaradványok fölé emeltek.
     A Porciunkula-kápolna csak búcsúk idején van nyitva. Oltárképét a neves egyházi festő Kontuly Béla festette, az ő műve a templom gyóntatófolyosójának freskója is. Itt látható Kovács György főbíró sírköve (1755), ő sokat tett a templom helyreállításáért.
     A város központjában áll a középkori eredetű római katolikus plébániatemplom,amely mai formáját szintén a török hódoltság utáni évtizedek békés építőmunkájában nyerte el. Korabeli a mellette álló főplébánia is. Ennek kertjében látható az eredetileg 1719-ben épített, majd a múlt század közepén átalakított Rozália-kápolna, hajdanvolt pestisjárványok emléke. Közelében Nepomuki Szent János és az ún. Bánkódó Krisztus barokk szobrát láthatjuk. Az 1831-es nagy kolerajárványra emlékeztet a főtéri Szentháromság-oszlop.
     Egykori búcsújárások emlékét őrzi a Mária nevére szentelt múlt század eleji Szentkúti templom. A hagyomány szerint 1747. június 27-én hatalmas vihar és jégverés vonult át a városon. Egy hatalmas villámcsapás nyomán fakadt a szentkúti forrás, amely fölé kis épületet emeltek. (Június 27 a csodás vízfakasztásairól ismert és tisztelt Szent László király ünnepe!)
     A város különböző pontjain cseréptetős képoszlopokat, helyi nevükön kőképeket találunk a Fájdalmas Anya reliefjeivel, a XVII. század végéről. Három kőkép őrződött meg napjainkra. A város akkori határán ezeknek pestistől óvó szerepe is lehetett. Erre utal a pestistől óvó Szent Rozália szobra az egyik kőképen.
     A jászsági juhtartás és juhászélet szép emléke a pásztorok védőszentjeként tisztelt Vendel pásztorruhás, népies, festett kőszobra a Zagyva-híd mellett 1866-ból. A XVIII. század közepéről származik a rossz időjárástól óvó szentek, Orbán-, Donát- és Medárd- szoborcsoportja a Nagykátai úton.
     A vallási emlékművek mellett érdemes megtekinteni a jászok sajátos történetéhez kapcsolódó építményeket: a Nádor-oszlopot (József nádor látogatására és a redempció centenáriumára emelték), a városi tanács, a volt Jászkun Kerületi Székház épületét, a Jász Múzeum gazdag kiállítását, s az itt látható híres Lehel-kürtjét.
     A város jeles szülöttei közül itt csupán P. Kiss István ferences atyát említjük, aki az 1700-as években a Szentföldi zarándokútját élvezetes útikönyvben írta meg.

(Forrás: Barna Gábor: Búcsújáró és kegyhelyek Magyarországon Panoráma, Budapest, 1990. 83-86.old.)

A porcinkula kápolnában a Porcinkula búcsú augusztus első vasárnapján van, 2004-ben augusztus 1-én, 11 órakor.
A templomban a Rózsafüzér Királynője búcsút október első vasárnapján tartják, 2004-ben október 3-án. Szombaton, október 2-án 19 órakor búcsúnyitó szentmise gyertyás körmenettel, szentségimádás és éjszakai virrasztás. Vasárnap 11 órakor ünnepi szentmise szentségi körmenettel, délután a zarándokok búcsúztatása litániával. A szombati és a vasárnapi szentbeszédet Majnek Antal kárpátaljai ferences püspök mondja.
Porcinkula Kápolna oltárképe

Légifotók: Civertan STUDIO


Képek a 2004-es Porcinkula búcsúról (A szolnoki Verseghy Ferenc Könyvtár gyűjteményéből. Fotó: Kósa Károly):

Foto: Kósa Károly

Foto: Kósa Károly

Foto: Kósa Károly

Foto: Kósa Károly

Foto: Kósa Károly

Foto: Kósa Károly

Foto: Kósa Károly

Foto: Kósa Károly

Foto: Kósa Károly

Foto: Kósa Károly

Foto: Kósa Károly

Foto: Kósa Károly

Foto: Kósa Károly

Foto: Kósa Károly

Foto: Kósa Károly

Foto: Kósa Károly

Foto: Kósa Károly

Foto: Kósa Károly

Foto: Kósa Károly

Foto: Kósa Károly

Foto: Kósa Károly

Foto: Kósa Károly

Foto: Kósa Károly

Foto: Kósa Károly

Foto: Kósa Károly

Foto: Kósa Károly

Foto: Kósa Károly

Foto: Kósa Károly

Foto: Kósa Károly

Foto: Kósa Károly


Köszönjük Hórvölgyi László esperes-plébános segítségét!

Vissza a kezdő oldalra