A monostort bizonyos Ioan Kozak parochus alapította, aki felépített egy kicsiny fatemplomot - ennek szomszédságában lett később eltemetve - és egy szerzeteslakot.
1774-ben épült
fel egy újabb templom.
ám tizennégy évvel később II. József bezáratta azt, s a szerzetesek
kénytelenek voltak az
erdőbe menekülni,
ahol barlangokban laktak. Később, a XIX.
század elején építettek
meg egy nagyobb fatemplomot, majd egy
tízcellás szerzeteslakot. Az első, fából készült harangláb 1803-
ban épült, ugyanakkor
vették a harangot is. Az
új harangtornyot 1992-ben építették fel.
1893-ban a monostort vasziliánusrendi szerzetesek lakták. Akkoriban a búcsúra több tízezren
látogattak el. Az utolsó búcsúra 1946-ban került sor, melyre
ötvenezer látogató érkezett. A következő évben a monostort
bezárták. Számos szerzetest Szibériába száműztek. Mikola
Sepa rendfőnököt csak azért, mert kijelentette, hogy ő nem
az oroszok, hanem az Isten szolgálatára esküdött,
kényszermunkára ítélték; Pavlo Holis korábbi rendfőnököt
is megkínozták a lágerben, míg Vaszil Zavagyak barátot
már akkor gyilkolták meg a nyílt utcán, miután hazatért a
száműzetésből.
1948-ban, miután kihordták belőle az értékeket, a
katonák lepecsételték a monostor kapuját. Öt évvel később
a berendezési tárgyainak zömét is kipakolták, az épületet
pedig raktárként hasznosították. Mivel a hívek ezt követően
sem hagytak fel a szent hely látogatásával, 1967-ben a
hatóságok le akarták bontani a templomot, de a lakosság
heves ellenállásába ütköztek.
A szovjet rendszer bukásakor, pontosabban 1990-ben végre visszakapta templomát a görögkatolikus közösség. Nyomban hozzáfogtak a monostor rendbehozatalához.
Elsősorban Sztepan Szics segítségével, bádoggal fedték,
falait bevakolták, új ikonokat festettek. 1991. január 8-án
került sor az első újkori istentiszteletre. Még ugyanebben
az évben visszakerült Husztról a Csodatévő ikonja. Ivan
Klovanics 1994-ben jelenttette meg "A boronyavai
monostor története" c. könyvét.
(Forrás: Ivaskovics József-Szirohman Mihály-Palkó István-Kohán LÁszló: Kárpátalja templomai - Görögkatolikus templomok. Tárogató kiadó, Ungvár,2001. 126.old.)
|
|
A középkorban Huszt királyi koronaváros,
az öt máramarosi kiváltságos város egyike volt.
A közeli Husztbaranyán már a XVIII. század
elején éltek szerzetesek, akkor még barlangokban laktak. Vízért a közeli erdőben lévő kúthoz
jártak. A kútnál az egyik szerzetesnek látomása
volt, megjelent az Istenanya a kis Jézussal a
karján. Ettől kezdve egyre többen jártak a kúthoz, melynek vize sokaknak hozott megkönnyebbülést és gyógyulást.
A monostor Kocák Iván alsószelistyei áldozópap alapításaként fából épült 1716-ban. A látomást ábrázoló ikont Ioan Bazilovits bazilita
szerzetes festette 1785-ben.
II.József e monostort is eltörölte a többi 14
máramarosi monostorral együtt. A császár halála után Husztbaranya sokáig a miszticei monostor, majd a Csernek-hegyi monostor birtoka
volt, végül mint a huszti görög katolikus parókia filiáját a szerzetes atyák látták el. Közben az
ikonhoz egyre több imameghallgatás kapcsolódott, melynek következtében XIII. Leó pápa
1893. március 28-i dekrétumával évente 3 búcsú
megtartását engedélyezte a husztbaranyai
Örömhírvétel-templomnak.
A monostort 1948-ban bezárták, a templom
nagyrészét lerombolták. Helyreállítása a közelmúltban történt. A kegyképet 1991. április 8-án
ünnepélyesen helyezték vissza a templomba.
(Forrás: Dudás Bertalan-Legeza László-Szacsvay Péter: Baziliták. Mikes kiadó, Budapest, 1993. 23old.)
|
