Hajós

     A kiskunsági homokdombok és a Duna menti síkság találkozásánál fekvő község Bács-Kiskun megyében és a Kalocsai főegyházmegyében található.
     A török idők alatt elnéptelenedett községet 1715-ben alapította gróf Csáky Imre kalocsai érsek. Német telepeseket hívott Schwabenből. Mint kegyúr, templomot építtetett híveinek, s azt Szent Imre tiszteletére szentelte fel.
     A templom Mária-szobrát az 1726-ban érkező utolsó telepes csoportban hozta magával Hall Mária Anna Dietelhofenből. A szobor már Németországban csodatevő hírben állott. Hajóson is hamarosan megkezdődtek a búcsújárások, amelyeknek hírére a kalocsai érseki hatóság a XVIII. század közepén két ízben is vizsgálatot rendelt el. (Gróf Klobusiczky Ferenc érsek 1752-ben új főoltárt készíttetett, s a kegyszobrot a Szent Antal-mellékoltárról ide helyezte át. VI. Pius pápa Kolonits László érsek kérésére Hajóst búcsújáró hellyé nyilvánította, s 1794-ben teljes búcsút engedélyezett az ide zarándoklóknak Szent Imre ünnepére, Fehérvasárnapra, valamint a Nepomuki Szent János nyolcadába eső vasárnapra.
     A múlt században Haynald Lajos bíboros, érsek két oldalhajóval bővíttette a kegytemplomot.
     A környező települések mellett a XVIII. században nagy létszámú búcsús csoportok érkeztek Szabadkáról, Zentáról és Bajmokról, nagyon sok bácskai sváb is elzarándokolt ide. A budai latin nyelvű újság, az Ephemerides Politicae et Litterariae 1790-ben azt írta, hogy a májusi búcsún főleg magyarok voltak, Szegedről, Kecskemétről, Kiskunmajsáról, Kiskunhalasról, Kiskundorozsmáról, Kiskunfélegyházáról és Jánoshalmáról. A gyóntatást huszonkét szerzetes pap végezte. Századunk első felében a kecskeméti búcsúsoknak volt kitüntetett szerepe, akik pl. 1885- ben plébánosuk engedélyével búcsújáró társulatot is alakítottak.
     Sajátos a bátyai bunyevácok szokása, akik gyógyulásuk érdekében három egymást követő újhold vasárnap zarándokoltak el Hajósra. A trianoni határ megállapítása, illetőleg a II. világháború vége óta Dél-Bácskából nem jönnek búcsúsok.
     A templom titulusünnepe Szent Imre napja (november 5). Zarándokbúcsúját azonban Nepomuki Szent János ünnepét követő vasárnapon tartják (május 16).
     A XVIII. századi, majd bővített kegytemplom dúsan aranyozott főoltárán áll a középkori eredetű, fából faragott, festett kegyszobor. Szilárdfy Zoltán művészettörténész a szobor lábánál ábrázolt holdsarlóból arra következtet, hogy a XV. vagy a XVI. században a szobor eredetileg a Napbaöltözött Asszonynak készült. A napsugarakat most a Mária feje mögötti Mária-monogramos sugárkoszorú pótolja. A templom előcsarnokában két életnagyságú szenteltvíztartó kőangyal áll.
     A templom melletti egyemeletes plébániaház a XVIII. század végén épült copfstílusban; rajta az érseki címer. Kissé távolabb látjuk az érseki kastélyt- a XVIII. század közepén épült -, amelynek udvarán egy 1700-as évek végi Mária-szobor áll.
     A plébánia melletti Kálvária két sorba elrendezett stációinál végzik a zarándok csoportok keresztúti ájtatosságaikat. Valószínűleg a múlt század utolsó harmadában épült. A stációkban a pécsi Zsolnay-gyár színezett kerámia-domborművei vannak (XX. századiak).
     Vasútállomása ugyan nincs Hajósnak, de Kalocsáról, Bajáról vagy Kecel irányából helyközi autóbuszjáratokkal és közúton jól megközelíthető.
(Forrás: Barna Gábor: Búcsújáró és kegyhelyek Magyarországon Panoráma, Budapest, 1990. 78-79.old.)

Bárth János: Az Illancsi tanyák népének hajósi búcsújárása [doc]
Népi kultúra - népi társadalom XI-XII. 59-117. p. Budapest, 1980
2. megjelenés: Kétvízközi népismeret - Tanulmányok a Duna-Tisza közéről (szerk.: Romsics Imre; Kalocsa 2005)

Hajós

Duna menti népek közös Boldogasszony búcsújáróhelye

Bács-Kiskun megyében, a Kalocsai főegyházmegye területén lévő kegyhely