Gyula

    Békés vármegye egykori székhelye. A hangulatos kisváros a Szeged-csanádi egyházmegyéhez tartozik. Egykor a Nagyváradi püspökség része volt. A település középkori neve (Gyulamonostor) a bencések jelenlétére utalhat, akik egészen a XIV. századig élhettek a városban.
    Erre hivatkozva a város egyes történetírói azt feltételezik, hogy ebben az „egyházban őrizték a Boldogságos Szűz nagy tiszteletben álló képét, melyhez nagy népsokaság zarándokolt". E vélemény alapja IX. Bonifác pápa búcsúengedélye 1398-ból, amelyben említi a Boldogságos Szűz gyulai templomát, amelyhez „ájtatoskodás céljából nagy népsokaság szokott összeseregleni". A búcsúengedélyt a Losonczi család kérte. (Ők voltak az itteni egyház kegyurai.)
     Gyula 1566-ban került török kézre. Templomai és a fentebb említett Mária-kép valószínűleg megsemmisültek. Emléke azonban szívósan tovább élt, hiszen bő évszázad múlva, a török alóli felszabadulás után, 1699-ben Szentiványi Márton jezsuita atya is említést tett a képről, melynek jelzője: de Arundine Gyulae (Gyula Nádi Boldogasszony képe).
     A megújuló Mária-tisztelet jele, hogy a XVIII. század végén elkészült plébániatemplomot Máriának szentelték, s az újra benépesedő város címerében is helyet kapott a Boldogságos Szűz képe. Bár a múlt században XVI. Gergely pápa teljes búcsút engedélyezett a templomnak, ezek a rendelkezések még nem tették látogatott búcsújáró hellyé Gyula városát. Újkori fellendülése akkor következett be, amikor 1949. augusztus 15-én Pintér László debreceni püspöki helynök, a Nagyváradi egyházmegye magyarországi részének ordináriusa körlevélben jelentette be a Nádi Boldogasszony tiszteletének felújítását. Az újkori kultusz megindításához a Mindszenty prímás által meghirdetett 1947-1948-as Mária-év szolgált alapul.
     A Nádi Boldogasszony új kegyképét Borsa Antal festőművész készítette, s október első vasárnapján helyezték el az új mellékoltárra. Ettől kezdve ez a nap lesz a templom fő búcsús ünnepe.
     A néphagyományban máig él a Nádi Boldogasszony középkori kultuszának emléke. Úgy mondják, hogy a török idők alatt még tutajokon is jöttek a búcsúsok. A kegyhely felújításának történetét egy monda ismerteti: egy sarkadi lánynak álmában megjelent Szűz Mária, s megmutatta, hogy a Körös nádasaiban hová rejtették el egykor a kegyképet. Századunkban az elenyészett kép helyett festették az újat.
     Fő búcsúja október első vasárnapja, a kegyoltár felszentelésének emlékünnepe, az ún. virágbúcsú napja. Szent József napja (március 19) és Nagyboldogasszony (augusztus 15) helyi jelentőségű búcsús ünnep.
(Forrás: Barna Gábor: Búcsújáró és kegyhelyek Magyarországon Panoráma, Bp.,1990. 76-77.old.)

Gyula

Körös-völgy népének Nádi Boldogasszony búcsújáróhelye

Békés megyében, a Szeged-csanádi egyházmegye területén lévő kegyhely