Akik még nem igazán érdeklődtek Zamárdiban e kezdeményezés iránt, azoknak elmondjuk, hogy 2005 óta idén már hetedszer halad végig a kárpát-medencei magyarság területein a Feltámadási menet. Hirdeti a magyarok együvé tartozását és a krisztusi jövőbe vetett hitet, hiszen nap, mint nap tapasztaljuk a hírekből és saját mindennapjainkban is, hogy Európa és hazánk világa egyre züllik, és tönkre fog menni, ha nem tud a magasabb szellem és erkölcs szintjén megmaradni. Tavaly a magyar nemzet a személyekre vonatkozóan közjogilag egységessé vált, gondoljunk az állampolgársági törvény adta lehetőségre, és olyan változások indultak meg az élet más területein is, hogy az idei Feltámadási menet a hálaadás jegyében illő, hogy megtörténjék, javasolta Kocsi György plébánosunk. És azért szintén hála jár a Jóistennek, hogy már négy ág halad át a Kárpát Hazán Csíksomlyóra. A negyedik Komlónál ágazik ki és bejárva az Alföld közepét, eljut egészen a Fekete Körös-völgyéig, majd onnét Aradon és Kikindán át bejárja a bánáti magyar falvakat, míg végül a temesváriak az ótelekiekkel együtt viszik el feltámadási keresztjét Somlyóra. Idei újítás, hogy minden résztvevő település közössége egy-egy kérést, invokációt írhat be a „zarándokkönyvbe”, s ekképp a nemzet kérései gyűlnek benne össze, melyeket a somlyói oltárnál egy szentmise keretében tárják a ferencesek az Úr Jézus elé. Mi, zamárdiak mind a négy ág indításában részt veszünk:
1. ág: Nagypénteken, kb. húszfőnyi csapatunk – Széles János révkapitány jóvoltából grátisz, köszönet érte! – átkelt Tihanyba, hogy ott a szabadtéri keresztutat végigjárva sok-sok tihanyi polgárral és lelkigyakorlatossal, egyúttal feljutva a trianoni magyar golgotára is, átadja a kettéváló feltámadási jelvény egyik felét tihanyi barátainknak. Emlékeztetek e mozzanat szimbolikus voltára: a Golgotán harmadnapig elvált Jézus lelke a testétől. Itt válik ketté a feltámadási jelvény is, hogy majd húsvét és pünkösd örömében, Somlyón újra találkozzék a két fél.
4. ág: Május 7-ére visszük le feltámadási jelvényét Komlóra.
3. ág: Nagyszombaton a siófokiak fogadtak minket a templomudvaron. Bensőséges, áldott ünnepség keretében adtuk át nekik a feltámadási jelvényt. Ezt követően autókba szálltunk és a Foki-hegyi Trianon-emlékműhöz mentünk el. Meghallgattuk létrejöttének történetét, megismertük az emlékmű szimbólumait. Aki még nem járt ott, feltétlenül nézze meg közelről! Üveglaprétegekből áll a kettős kereszt pajzsa, maga a kereszt a lapok közti hiátus. A Wass Albert-idézet betűi pedig a rovásbetűkhöz hasonlítanak, üvegből vannak, hogy fényüket a nap adja. E szakrális tér kövezete pedig a Szent Korona-országot formázza.
2. ág: Húsvét vasárnap az ünnepi szentmise végén kötöttük fel a mi jelvényünkre a Szakáli Anna költőnőnk által készített gyönyörűen hímzett szalagot. Plébános urunk, Kocsi György áldásadása után a templom előtt vett búcsút a maradóktól negyvenfős zarándokcsapatunk. Soós Gábor vitte a feltámadási jelvényt végig a nehéz úton Andocsig, majd Karádig. Ez a kereszt újonnan faragott volt. Rajta székely rovással a Csíksomlyói Szűzanya egykori hívó szavára adott válasz: „Jöttünk látásodra.” Míg a zamárdi határban jártunk, kellemes eső hullott ránk mintegy égi áldásként. Azután azonban már fényben, virágillatban fürdött a húsvéti határ mindenütt! A bálványosi szántókról fölszálló pacsirták csicseregték a maguk nyelvén, hogy allelúja, allelúja! Nagyon jól esett megpihenni a bálványosi kocsmahivatal előtti padokon. Ettünk-ittunk, aztán utunk legszebb része következett: a Jaba völgyén keltünk át. Kapolyon harangszóval fogadott minket Kapolyi Károly bácsi és már szép számmal vártak ránk a zamárdi csatlakozók is. Voltak közülük jó páran, akik innét már gyalog jöttek velünk egészen Andocsig. Nagyon vegyes korú volt a csapatunk, és mint ahogy például az én családom is járt, többek egy vírusos fertőzéstől legyengülten zarándokoltak. Emiatt aztán, főképp egynehány gyermeknek, már nem esett jól a Kapoly és az andocsi Képesfa közötti hosszú szakasz. Ekkor nagyon szétszakadt a csoport, jól jött az autós segítség az utolsó 5-7 km-re! De ne búsuljon senki, aki nem bírta az idei 35 km-t végiggyalogolni! Mindnyájan, az autókkal jövőkkel együtt vagy hatvanan(!) álltunk meg pihegve, de örömmel andocsi Királynőnk szobra előtt! Itt Szalay Tamás atya volt rövid időre a fogadónk és egyúttal az andocsiak szalagfelkötője! A kolostori Mária-múzeumba is bementünk, de igyekeznünk kellett, mert telt az idő, vártak ránk a karádiak. Autókonvojunk gyorsan megtette a 7 km-t, s énekszóval vonulva máris a Szent László-templom lépcsőin lépkedtünk felfelé. Fogadóink is zengték köszöntésünkre a húsvéti énekeket, így közelükbe érve mi elhallgattunk. Együtt vonultunk be a templomba, ahol megtörtént a szép fogadási ünnep a jelvény átadásával. Elhangzottak a lorettoi litánia tiszta szavai, felcsendültek a himnuszok, majd az áldás után oldottabb formában a plébánián folytatódott a találkozás. Igazi húsvéti agape várt ránk! Egy karádi bácsi egy csudaszép köszöntőt mondott el tiszteletünkre ott, s mi meg megköszöntük a nagyszerű fogadtatást, a karádiak szeretetét. Ha már a köszönetnél tartunk, akkor első sorban köszönjük az Úrnak, hogy sikeresen teljesíthettük a Feltámadási menet első, gyalogos szakaszát. Köszönjük zamárdi segítőinknek az autós „logisztikai” szolgálatot – Perjési János kezdettől fogva, többen mások Kapolytól fogva viselték gondunkat, enyhítették fáradságunkat. És hadd említsem meg e sorban Detlefet, a kiváló zamárdi lakatosmestert végül, aki mindegyik feltámadási jelvényen precízen elvégezte a szükséges javítást.
Jól esett mindnyájunknak autóban ülve gyorsan hazaérni, és másnap megfigyeltem, minden férfi közülünk, aki locsolkodni ment, mintha kissé mackósan, nehézkesen járt volna!... (És titokban irigyeltük gyermekeinket, akik mintha nem is lettek volna tegnap velünk, úgy fickándoztak.)