Szilárdfy Zoltán:
Az ercsi kegykép és látkép egy régi kisnyomtatványon

Megjelent: Szilárdfy Zoltán: Ikonográfia és Kultusztörténet. Képes tanulmányuk. Balassi, Budapest, 2003. 128-134.

     A török uralom után, a nemzetiségi vándormozgalmak és újratelepítési akciók során, Magyarország néhány helységét római katolikus délszláv telepesek töltötték fel. A hivatalosan illíreknek, de a köznép nyelvén rácoknak hívott balkáni szlávok nagyobb része a XVII. század utolsó évtizedében a törökök elől menekült hazánkba, akárcsak azok a pravoszláv szerb tömegek, akik Csernovics Arzén ipeki pátriárka vezetésével jöttek be.1
    A római katolikus rácokat Boszniából a Bosna-Argentína rendi tartományból való ferencesek vezették és telepítették le, főleg Budán, Szentendrén, Törökbálinton, Hamzsabégen (Érd), Csepelen, Tökölön és Ercsiben. Pavich Imre budai ferencrendi szerzetes 1766-ban megjelent érdekes leírása szerint Dubocsáci András úgy vezérelte kétezer-hétszáz hívét, mint egykor Mózes Egyiptomból Izrael népét. Ugyancsak Pavich művéből értesülünk arról, hogy Vellicai Mihállyal kétezer-háromszázan jöttek, Szlocsanin Jánossal pedig a mojeváci plébánia ezerötszáz katolikusa vándorolt be. Az új telepesek lelki gondozását továbbra is a bosnyák ferences atyák látták el.2
     Fejér megyében Ercsi igen jelentős illír település volt, amelynek etnikai jellegét a legutóbbi évtizedekig is e délszláv lakosság határozta meg.3
     Írásunkban egy Ercsiből való, XVIII. századi dúcról készült képes ponyvairatot ismertetünk, kiemelve helytörténeti jelentőségét, rámutatva e népi irat ikonográfiai és egyéb művelődéstörténeti vonatkozására. A nyomtatvány a XIX. század legelejéről származik.4
     A negyedív méretű, kétrét hajtott ponyvalap első oldalán felül az ercsi kegykép látható, levélfüzéres copf keretben, a rézmetszetű kép alsó negyedében pedig Ercsinek egy ismeretlen részlátképe, e felirattal: „Effigies B. V Mariae, quae Ercsinii pie colitur" („A Boldogságos Szűz Mária képe, melyet Ercsiben jámborul tisztelnek").
     Az ercsi kegyképben a Buda környéki és a Duna vonalán letelepült illír lakosság mintegy nemzetiségi szimbólumát látta és ünnepelte. A hely intenzív máriás hagyományainak gyökerét azonban még a középkorban kell keresnünk. Bizonyítja ezt az a fafaragású, ülő Madonna-torzó, amely a II. világháború utáni években került elő a kegykápolna körzetéből,5 továbbá a már ismert régi ercsi pecsét fölirata: BODOC ASON ERSI VAROS POCZETI; fönt BA-VA, középen kettős kereszt; alatta: 1638.6
     A török utáni első templomot a Duna partján az illír telepesek emelték a magyarországi katolikus délszlávok jelentős anyagi hozzájárulásával. 1698-ban Bulaics Márk bosnyák ferences mint plébános, prokurátora, Radonovics Péter által gyűjtést rendezett az építendő templom javára. Az adakozásban részt vettek a bácskai, budai, érdi és tököli rácok is.7 A templomot a helybeli lakosság Nagyboldogasszony tiszteletére építtette.8
     Ennek az 1760-as években elbontott régi templomnak egyetlen tárgyi emléke az a templom titulusát őrző latin feliratú kő, amely 1970 körül még a plébánia kertjében feküdt. A mostani plébániatemplomot 1767-ben gr. Szapáry Péter kegyúr építtette. Az 1778. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint „a nép tiszta áhítatból fakadó örömére", a régi templom Boldogasszony titulusát vitték át az újra is.9
     Az augusztus 15-i Nagyboldogasszony-búcsú megtartásáról már az 1747. évi Canonica Visitatio értesít, miszerint Adony, Ráckeresztúr, Érd, Újfalu és Tököl népe zarándokol ide.10 Az ercsi búcsú még inkább kiterjedt, amikor az úgynevezett felső szőlőknél Szapáry Péter kápolnát emelt Szűz Mária tiszteletére.11 Ezt a falutól majd félórányi járásra fekvő és a Duna partjához közel eső kápolnát a hívek adományaiból tartották fönn.12 Itt tisztelték azt a Mária-képet, amelyet Ercsi utolsó bosnyák ferences adminisztrátorának, Xivkovich Lőrincnek feljegyzése szerint Mészáros Lukács harminckét éves ercsi jobbágy 1756 körül fogadalomból vett. A korabeli tudósítás arról is szól, hogy a jobbágy azért késlekedett fogadalma beváltásával, mert sem pénze, sem alkalma nem volt képvásárlásra. Végül is Ercsiben vette a képet a hozzá való vászonnal 2-2 dénárért (?), majd elhelyezte a Duna-parti forrásnál, ahol a szőlőművesek munkájuk közben inni és pihenni szoktak.13
     Kutatásaim során a hazánkban páratlan kegykép prototípusát a Krakkó és Ószandec közötti Újszandec Szentlélekről elnevezett főoltárán találtam meg.14 A XVI. századi, mais tisztelettel övezett festmény nyilván grafikai lap vagy szentkép közvetítésével került Ercsibe. Búcsúfiaként egy Szent Kinga sírját felkereső magyarországi zarándok hozhatta magával, aki búcsújárása során útba ejtette Ujszandec Mária-kegyhelyét.
     Az imalap metszete jelzés nélküli ugyan, stílusát tekintve azonban Binder János Fülöp budai mesternek tulajdonítható.15
     A köztiszteletnek örvendő kép nem sokáig függött a kis kápolnában, mivel az 1805-ös Canonica Visitatio már a plébániatemplom egyik mellékoltárán tartja számon. Ezt az áthelyezést föltehetőleg a hívek kegyképükhöz ragaszkodó, szinte fizikai közelséget igénylő jámborsága indokolta. A behozatal - amint az alábbiakból kitűnik - az 1790-es években történhetett, amikor a képet gazdagon faragott, aranyozott nagy keretbe, üveg alá helyezték, amint metszetünkön látható.16
     Természetesen a kegykápolna sem maradhatott kép nélkül, hiszen a környező helységek lakói gyakran fölkeresték. Ezért készült el a régi kép vászonra festett másolata, amelyet az 1818-as egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint Marich János érdi esperes-plébános áldott meg. Ennek az ökörszemes barokk keretbe foglalt olajképnek jellegzetessége Mária tipikus helybéli, délszláv leányarca, amellyel az ismeretlen festő kifejező portrévá avatja munkáját. A másolatot egyénivé teszi a fehér liliomba kivirágzott kormánypálca; a kép alján pedig a következő latin kronisztikon felirat van: „ICON BEATAE MARIAE VIRGINIS DE ERTSI AFREQVENTIBVS GRATIIS ILLUSTRIS PROTOTYPO SVO AEQ- VALís" („A Boldogságos Szűz Mária kegyelmekkel gyakran tündöklő ercsi képe, amely az eredetivel megegyezik"). A pirossal festett betűk számértéke az 1792. évet jelöli, amikor a kegykép másolata elkészült.17
     A roskadozó, régi kápolna helyett 1828-ban dr. Lilien Józsefné Szapáry Julianna újat építtetett,18 ahová még Fehérvárról is zarándokoltak. Ennek írásos bizonyítéka a következő érdekes levél: a székesfehérvári polgárok Horváth János püspökhöz benyújtott kérelme, hogy május 1-én nyilvánosan zarándokolhassanak az ercsi kápolnához:
     „Nagy Érdemű Méltóságos Fő lelki Pásztor Urunk
     Mi nagy alázottal folamodunk Színe eleiben hogy ha meg nyerhetnénk azon tett fogadásunák vigre hajtósat engedelmibül Zázloval Ertsiben helheztetett Szüz Anyankhaz Processioval el mehetnénk most reánk következendő első Májusban á mellett már több Esztendőkben is gyakaroltak légyen á Székes Fejérvári köz Polgárok es Polgárnék es ezen fogadást leg jobban tettük á es erősítettük á múlt Coléraji Esztendőben nagy alazottál kérjük Méltóságos Fő Lelki Pasztor Urunkat ne gátolja meg ezen Istenes fől tett jo Szándékunkat majd az Tisztelendő Farkas Plébános Urunk Ki Hirdetné most reank következendő Vasárnap hogy ha Szabadságot nyerhetünk az elmenetel napját es úgy Számosabban reméljük á hívek meg jelenésit es velük kerjük az Boldog Szűz Anyánkot hogy Sz: Fia előtt Esedezzen az Városunk főlőtt valo egissiges Levegőjéért
     Ezen Istenes indulatbul könyörgő
     Szolgái vagyunk! - -

Die 24 Apr. 1834.

Miko György
Deák Jósef
Havelka Mátyás
Galobek Lőrintz
Szekeres György
és Farkas Istvány
Kőz Polgárok

N. B. Ezen Istenes föl tett Szándékunkat minden Esztendőben akarjuk foltatni hogy ha az kőnyőrgő Levelünk az föllebb valoktul engedelmet nyerhet."
     A levélre írt „Petita facultas publicam processionem ad Ertsi institueindi concessa non est" megjegyzés szerint a processio nem engedélyeztetett.19
     A rézmetszetlap legérdekesebb része az ercsi kápolnának és környékének látképe, előtte a Dunával. Az újfalui partról ábrázolt kép kiemeli a kápolna mögötti szőlőhegyet, a tőkék megrajzolásával, ahogy az 1818-as kánoni vizsgálat is „intra Vineas Ercsienses" jelöli a kápolna helyét. A falu végéből öt, kis kerítéses házat mutat be metszetünk. A vedután látható Duna-szakasz közepén halászbárkát, utána a folyás irányát mutató nyilat, majd egy Buda felé tartó, kalapos evezőst figyelhetünk meg.
     A kép bal sarkán a hajómalom képe tűnik elénk. Az ercsi vízimolnárság régi hagyományaira utal már egy 1590-ből való okleveles adat, amely az Ercsihez tartozó javak felsorolásában föltételezi a vízimalom létezését is.20
     Odaillett a kegykép alá a hajómalom ábrázolása, mert amint a jeles ma- gyar kultúrtörténész, Takács Sándor írja: „Ismeretes dolog, hogy a magyar ember a malmot mindig szent és kiváltságos épületnek tartotta. Tudjuk, hogy a XVI. században, a templomok és a nemesi udvarházak mellett a malmok is asylumak voltak, ahonnét az odamenekült embert kivonni nem volt szabad. [...] Városi jegyzőkönyvek, földesurak utasításai hirdetik, hagy a malmokban szeszesitalok tartását, a malmok körül való káromkodást, a duhajkodást szigorúan büntetik. Egyszóval Magyarországon a malom a megkülönböztetett épületek közé tartozott, ahol nemcsak az üldözöttek, de még a bujdosó bűnösek is menedéket találtak."21
     A malmoknak ez a különleges helyzete valószínűleg a kenyér, sőt az eucharisztia tiszteletével függ össze. Az 1778-ban Ercsiben tartott kánoni látogatás jegyzőkönyve megemlít egy helyi népszokást, amely szintén ezekre az összefüggésekre utal. A faluban a húsvét utáni első csütörtöktől az aratás csütörtökéig („usque ad diem Jovis in Messe") minden csütörtököt, mint az Oltáriszentség szerzésének emléknapját, nyilvános ünnepként tartották meg. Az első kalászok megjelenésétől kezdve ünnepélyes mise keretében búzakévéket áldottak meg, amelyet szétosztottak a jelenlévők között. „Ettől a szokástól a nép semmi érvvel el nem tántorítható" - írja a jegyzőkönyv.22
     Vízimalmok még a legutóbbi háború előtt is működtek a Duna ercsi szakaszán. A molnárok védőszentjüket a Moldvába fojtott Nepomuki Szent Jánosban tisztelték, akinek a plébániatemplomban pompás rokokó emléket emeltek, kőszobrát pedig a Duna partján állították fel, amely ma a templom előtti park dísze. Speciális patrónusának tartotta Szent Jánost a község, ezért az ünnep (május 16.) nyolcadának minden napján körmenetben vonultak a szoborhoz, ahol a szent litániáját imádkozták.23
     E kultusznak volt maradványa még a század első évtizedeiben élő szokás, hogy a vízimolnárok Nepomuki Szent János ünnepének estéjén kis fatutajokra ragasztott, égő gyertyákat eresztettek a vízre, a szent öt fénylő csillagból álló glóriájának emlékére.24
     Látképünknek jó távlatot adnak az előtérben a szigeti part peremén álló fák és fatönkök. A ponyvalap belső két oldalán könyörgés található az „Ercsi Szűz Máriá"-hoz. Itt jegyzem meg, hogy a kis irat mindkét oldalán a szövegek rézmetszésű betűkből állnak. A lap hátoldalán búcsús ének található a „Majko Ercsinska"-hoz. Az ének dallamát az ercsi születésű Bilics Antalné Csésics Márta 82 éves csepeli lakos emlékezete őrizte meg. Tőle való az ismertetett ponyvalap is. Éneklését hangszalagon is megörökítettük.25
     A dallam az „Üdvözlégy Krisztusnak drága szent teste..." szövegkezdetű egyházi ének változata. E dallamtípussal Kodály Zoltán foglalkozott részletesen, kutatásai során megállapította, hogy a dallam több világi énekkel azonos. Megemlít egy nagyszalontai bordalt, egy kéziratból ismert XVIII. századbeli tréfás dalt és egy Zobor-vidéki balladaszerű darabot (Csillagom, révészem, vígy által a Dunán). Megjegyzi még azt is, hogy az egész csoport rokona a Rákóczi-nóta egyik típusának. E dallamtípus már a legrégibb forrásokban is mint táncdal vagy mint egyházi ének tűnik fe1.26
     Ebből az ismertetésből is kiviláglik, hogy egy búcsúi, ponyván terjesztett népi irat mennyi kultúrtörténeti vonatkozást rejthet magában.

JEGYZETEK

1 Ercsiben már a XVII. század első felében is éltek délszlávok, amint ezt Dallos János győri alispán és Torkos Péter az Ercsiben letelepedő rácokhoz intézett, 1629. decem- ber 29-én kelt levele tanúsítja. - KÁROLY János, Fejér megye története, IV, Székesfehérvár, 1901, 495. Pest megye műemlékei, II, Budapest,1958, 57.
2 PAVICH, Emericus, Ramus viridantis olivae, in arcam militantis Ecclesiae relatus seu paraphrastica et topographica descriptio Provinciae nuper Bosnae Argentinae Iam vero S. ]oannis Capistran nuncupatae, Budae, 1766, 203; 35-36.
3 Egy 1746-os adat szerint a község lakosai két-három ház kivételével mind katolikus illirek. Székesfehérvári Püspöki Levéltár, Rsz. 1693. Schematismus venerabilis cleri almae Dioecesis Albaregalensis, 1950, 42.
4 A ponyvairat korát Galavics Géza határozta meg. A vallási ponyvairatok jelentőségére elsőnek BÁLINT Sándor mutat rá: Sacra Hungaria, Kassa, é. n. [1943], 208.
5 Baksa Antal ercsi plébános szíves közlése. A szobrot az ercsi plébánián őrzik.
6 KÁROLY J., i. m., 484-465. Oklevéltár XX. A pecsétes, zárt levél 1642. január 10-én Alsó-Szent Péteren kelt, az ercsi jobbágyok küldték „Az nemzetes főembereknek, Győrött lakozó Szapáry Andrásnak és Torkos Péternek minekünk mindenkoron jámbor földes urainknál kezekben".
7 KÁROLY J., i. m., 94-95. Ez az adat is mutatja a bosnyák ferencesek missziójának nagy kiterjedését: Budától egészen Bácskáig.
8 Canonica Visitatio, 1747, 256. Ercsi, Veszprémi Püspöki Levéltár.
9 Canonica Visitatio, 1778. Uo.
10 Canonica Visitatio, 1747. Uo.
11 Canonica Visitatio, 1818. szeptember 1. Uo.
12 Canonica Visitatio, 1778. és 1818. Uo.
13 Gratiae acceptae ad imaginem B. Marige Virg. Ercsimsem. A. 1756-1762. Székesfehérvári Püspöki levéltár, Rsz. 4522.
14 ZALESKI, Wincenty, Sanktuaria Polskie, Warszawa, 1988, 401, 1.4.1. kép.
15 SZILÁRDFY Z., Barokk szentképek Magyarországon, Budapest, Corvina, 1984, 24, 31-32. 16 Helyi kiszállás,1967. június 19-én. Ma a kép a plébániatemplom Szent József-mellékoltárán van elhelyezve. Szemben vele, a másik oldalon, ugyanolyan copf aranykeretben Szent Anna XVIII. századi képe látható. A két kép egykorú elhelyezése egy népmondával kapcsolható össze, amely a kegyhely és a szemben lévő tököli Szent Anna-kápolna közös vonatkozásaira utal.
17 A kegyképmásolat jelenleg a főoltár mögötti falon függ. Egykorú rézmetszet-képecske a ráaggatott votívtárgyakat is mutatja. Lásd SZILÁRDFY Z., A magánáhítat szentképei a szerző gyűjteményében, Szeged, 1995, kat. sz. 588.
18 PAUER, Joannes, Historia Dioecesis Alba-Regalensis, Alba Regiae,1877, 468; KÁROLY, i.m., 97.
19 Székesfehérvári Püspöki Levéltár, Rsz. 4522. 20 KÁROLY, i. m., 452-454. Oklevéltár, XIII. Kelt Győr, 1590. dec. 25. Ercsi zálogba adása Torkos Jánosnak és Dallos Pálnak: „piscaturis aquarumque decursibus molendinis."
21 TAKÁTS Sándor, Művelődéstörténeti tanulmányok a XVI-XVII. századból, Budapest, 1961, 117-118. A magyar malom.
22 Canonica Visitatio, 1778. Uo. Sulyok Ignác szíves közlése; vö. PONGRÁCZ Pál, Régi malomépítészet, Budapest, 1967, 96. A tatai „Nepomucénus"-malomról. Vö. még CZIGÁNY Béla, Adatok a Győr-megyei hajósmolnárok életéhez, Arrabona 7, Győr, 1965, 418.
23 A szokást Szeme Imre ercsi lakos mondta el. Vö. BÁLINT Sándor, Népünk ünnepei, Budapest, 1938, 247. A dunaharasztiak Nepomuki Szent János-napi szokásáról. Vö. még DANKÓ Imre, A bajai Jánoska-eresztés, Ethnographia, 1958, 145-148.
24 A hangfelvétel Csepelen volt, 1967. június 23-án. A fölvétel technikai oldalát és a dallam lejegyzését Wagner Károly (Pomáz-Meselia) végezte. A grafikai munkát édesanyámnak, Szilárdfy Ernőné Szalai Margit pomázi iparművésznek köszönöm. Az ének és az imádság szövegének magyarra fordítását Stipan Vélin (Hercegszántó) tanúr úrnak köszönöm, aki volt szíves közölni, hogy az eredeti szöveg a XVIII. században tipikusan használt magyarországi délszláv helyesírásmódot követi. Erre mutat például a magyar „cs' betű használata.

„Ájtatos imádság az ercsi Csodálatos Szűz Máriához
Ó ercsi Anyánk! Malaszttal vagy teljes,
Ó Anyánk teljes vagy Égi örömökkel:
Te, aki magadtól senkit el nem taszítasz,
Hanem kegyes szárnyad alá mindenkit befogadsz:
Előtted én minden nyomorúságomat felfedem,
Kérvén Fiadat, hogy összes vétkeimért
A te szent akaratod szerint sújtson csak engemet,
Mert ha mázsára tenném összes gonoszságaimat,
Ah, az Ő igaz ítéletének ki volna képes ellenállni?
Emlékezzél meg, hogy Te teremtett Anya vagy,
És mindenki saját anyjának nevezhet.
Te vezesd igazságot szolgáltató Fiadat,
Sújtó kezét szorítsd le, hogy bocsássa meg vétkeinket!
És ha Te vagy a mi Kegyelmes Anyánk,
A könyörületes Isten is Kegyelmet fog adni!
Ah, Anyánk, akiért Te imádkoztál,
Azt a pokol ereje nem győzte le soha.
A te egyetlen jóságos pillantásodban
Több az érdem, mint a Minden Szentek Rendjében,
Még az összes angyali Karok, dicsőséges Kerubinuk,
És az összes éneklő Szent Szeráfinok,
Az összes énekek, amelyek az Istent dicsőítik
Téged szent Anyjoknak vallanak.
Isten után te vagy első segítőnk,
Te vagy és maradsz a mi Édesanyánk!
Őrizz bennünket minden bajtól és bánattól,
Éhségtől, harctól, tűztől víztől, pestises haláltól.
Testünktől, lelkünktől háríts el minden bajt!
Mutasd meg hatalmadat ercsi kegyelmes Anyánk!"

„Imádság az ercsi Boldogságos Szűz Máriához

Ó Istennek Anyja, ezen szent névvel minden teremtmény fölött magasztos! Ó Anyám, ezen legédesebb névvel a keresztfa alatt Szent Jánosban neveztetett az elhagyatott Mária! Téged a Te igen kedves Fiad Jézus, megrövidítetlenül tisztel! Téged mindenki, aki őszintén kéri segítségedet, a könyörületességedért becsül. Ezért áldott a Te méhed melyben kilenc hónapig, hordtad, úgyszintén melled is, amellyel Gyermekedet, Jézust tápláltad. Kérlek leborulva és reménységgel, könyörögd ki a Te édes Fiadtól akit itt Anyai öledben tartasz, számomra az irgalmat; hogy az őszinte gyónásban bűneim megbocsáttassanak és különösen halálom óráján bűnbánatot tartsak. Hogy régmúlt bűneim emléke zavarba ne hozzon - ments meg a gonosztól! - Segíts, hogy a Szakramentom által megerősödve általad Anyám, Mária, a Te Fiad kezébe adhassam lelkemet.

Isten Anyja, a Te nevedért
most és halálom óráján
kérd érettem szeretett
Fiadat!

Minket nyomorult bűnösöket
Boldogságod részesévé
Megtenni méltóztassál
Órökön örökké!"

25 KODÁLY Zoltán, A magyar népzene, A példatárt szerkesztette VARGYAS Lajos, Budapest, 1952, 45, 74-75; Példatár, 373-374. Pesovár Ferenc szíves közlése. Vö. SCHRAMM Ferenc, Bevezető népénekeinkhez, Budapest, 1958, 74.
Az ismertetett ponyvalap a szerző gyűjteményéből ajándékozás révén Bálint Sándorhoz került.