Doroszló

     A Bács-Bodrog megyei kegyhelyről a Fritz Ferenc plébános által szerkesztett Búcsús könyvből tudhatjuk meg a legtöbbet A Délvidéken található doroszlói szent kút Bácskának leglátogatottabb búcsújáró helye. Zombortól 20 km-re, magától a községtól pedig 1 km-nyíre fekszik a mai Szerbia és Montenegrü területén.
     Az Árpádok korában Bajkút község állt itt, amelyet Nagy Lajos király 1382-ben a budai apácáknak adományozott. A falu a török időkben elpusztult, de kútja megmaradt. Hogy hogyan vált ismét a búcsúsok ismert kegyhelyévé, arról az 1807-től vezetett napló tudósít bennünket. A majd kétszáz esztendős, megsárgult fedelű ódon könyvben a Doroszlói plébánosok kezdetben latin, 1871-től pedig magyar nyelven lelkiimeretesen jegyzik föl a történteket.
     A szent kút újkori "fölfedezéséről" ezt írja Körmendy István plébános a napló elején: "A kalocsai főegyházmegyében, Bács-Bodrog vármegyén, a magyar királyi kincstár uradalmához tartozó Doroszló község határában - a község mellett -, a Mosztonga-patak mellett emlékezetet meghaladó idők óta létezik egy kutacska, amelyet Bajkútnak neveznek Bács megyének 1732-ben keletkezett okmányai. A kút közelében épületromok is láthatók, amelyek egy nagy kolostornak és templomnak nyomait mutatják. Ide zarándokoltak a csapásoktól sújtottak tömegei: a betegek itt találtak gyógyulást, a szomorúak vigasztalást, a bűnősők megbocsátást. A tőrök idők borzalmas háborúi idején azonban kiveszett a jámborság és a kegyhely iránti tisztelet. Olyan idők voltak ezek, amikor nem tudtak különbséget tenni köznap és vasárnap kőzött, szent és e világi dolgok között, amikor mindenki küzdött mindenki ellen, és valósággá lett azÍrás szava: Sokak szívében kihűl majd a szeretet. Így aztán 1792-ig a lelkiismeretlenség és a nemtörődömség áldozata lett a szent kút. 1792-ben azonban megjelent Istenünk kegyelme és az istenszülő Szent Szűz jósága, és Doroszlón is fölragyogtak Nagyboldogasszony jótéteményei. Ebben az esztendőben ugyanis Záblóczky János bogojevói lakos oly szerencsétlenül járt, hogy mindkét szeme világát elvesztette. Mivel hetvenéves anyjának egyetlen gondviselője volt, minden emberi segítséget megpróbált, hogy szeme világát visszanyerje... A világtalan ember nagy tisztelője volt a Szent Szűznek. Hogy vakságától megszabaduljon, buzgó imádsággal fohászkodott a betegek gyógyítójához, a Boldogságos Szűzhöz. Hosszú idő telt már el forró imában, amikor álmában megjelent neki a Szent Szűz, és meghagyta neki, hogy menjen el a Bajkúthoz, mossa meg szemhéját a kút vizében. János fölébresztette édesanyját, és nagy örömmel beszélte el neki álmát. Alig várták a virradatot, máris elindultak. Az idős asszony kézen fogva vezette vak gyermekét a kúthoz. Itt aztán, amikor buzgó imádság és fohászkodás után háromszor megmosta szemét, fösikoltva kiáltott anyjának: Ó, édesanyám, de régen nem láttam kendet, de már most látom, hála legyen az Istennek és a Boldogságos Szűznek! Ezután hálát adva Istennek és a Kegyelmek Anyjának, minden vezetés nélkül sietett haza.

A Szentkút és a Szent Imre Herceg templom honlapja
*
Doroszló honlapja

Doroszló - Bajkút

Doroslovo

Rc. Sanctuarium Dioecesanum „Maria, Auxilium Christianorum”
„Mária, Keresztények Segítsége” Egyházmegyei Kegyhely
Biskupijsko Svetište „Marija, Pomoćnica Kršćana”

Doroszló - Bajkút

Doroslovo

Rc. Sanctuarium Dioecesanum „Maria, Auxilium Christianorum” „Mária, Keresztények Segítsége” Egyházmegyei Kegyhely Biskupijsko Svetište „Marija, Pomoćnica Kršćana”

Rc. Sanctuarium Dioecesanum „Maria, Auxilium Christianorum”
„Mária, Keresztények Segítsége” Egyházmegyei Kegyhely
Biskupijsko Svetište „Marija, Pomoćnica Kršćana”