( Remény, 1991. II. évf. 32. sz. 4. old.)

Az Új Ember neves cikkírója, jeles egyházi írónk, Sinkó Ferenc állított be hozzám váratlanul 1987-ben a plébániára, így kezdve a szót: “Beutaztam a morva kegyhelyeket, s útban hazafelé jöttem ide, Vágára, mert hallottam, hogy gyűjti a kegyhelyek történetét. Vajon Hébec kegyhely benne van-e a gyűjteményében? Mert szülőfalum, családunk és én magam is gyerekkoromban évente gyalog processzióval zarándokoltunk a hébeci kegyhelyre. Ez számomra nagyon nagy, most már ősz fejjel mondhatom, felejthetetlen élmény volt. 1945 óta nem jártam ott, de most, annyi esztendő után újból meglátogatom az énnekem oly kedves hébeci kegyhelyet." Hogy merre is van Hébec? Ipolyságtól 15 km-re, Deménd plébánia filiálisa. Ősi honti táj, palócok lakta vidék. Egykor Kodály Zoltán is bebarangolta népzenegyűjtés közben.

Lélekben most mi is zarándokoljunk el Hébecre, látogassuk meg ezt a kedves kis kegyhelyet. Ne csak a büszke Sasvárt, Nyitrát, Lőcsét, Nagyszombatot — a híres városokat járjuk sorra, hanem a honszeretet alázatosabb egyházait is.

A hébeci templom már 1276-ban áll a faluval. Román kori építmény. A falut ekkor nemesek lakják. A templom építésének a pontos évét a pasztofórium jól látható évszáma mondja meg: 1023. Vagyis a Szent István-kori 10 falu egy temploma. A tatárjárás elpusztítja, utána újjáépül a falu és a templom. A török időkben a település egészen elnéptelenedik, pusztává válik. 1828-ban csak egy ház van itt és benne öt lakó. Azóta persze az üres földeket, telkeket új telepesek szállták meg, húsz új család. A jelenlegi hébeci templom kétszáz éves. A földesúr ugyanis a romtemplomot barokk stílusban újjáépíttette. A templom őrzésére remetét hoz. Számára a templom mellett remetelakot épít, megélhetésére földet és erdőt utal ki. Az utolsó remete 1980-ban halt meg.

A hébeci kegytemplom meredek domb tetején épült, körülötte a domboldalon akác- és tölgyerdő. A kies táj látványa, az üde erdei levegő jóleső érzéssel tölti el a zarándokokat. A dombtető csendje, magánya a remeték és próféták áhítatával van tele, és ezzel telik meg a zarándok szíve is a csendben, az ősi templom láttán. A hébeci kegytemplom főbúcsúja Szent Ilona napján (augusztus 18-án), ill. a következő vasárnapon van. Másodbúcsúja pedig a Kisboldogasszonyt követő vasárnapon.

A hébeci kegytemplom Szent Ilonát állítja elénk, a példás keresztény nőt: feleséget, anyát, jámbor asszonyt. Mit illik tudnunk róla? Nagy Konstantin császár édesanyja. Elzarándokol a Szentföldre, Jeruzsálembe is.

Ő ásatja ki a földből Krisztus urunk eltemetett keresztjét és kínzatásának eszközeit. Világraszóló nagy esemény volt ez az archeológiai tény az akkori időkben: nemcsak a Szentkereszt megtalálása, hanem a vele járó csodás történések, betegek gyógyulása. Hova lett a Szentkereszt ezután? Szent Ilona a kereszt egy részét a szegekkel Konstantin császárnak küldte, a másik részét ezüstbe foglalva Jeruzsálemben hagyta. Később évszázadok folyamán szétdarabolódott ereklyeként híres templomokba került. Így ma már Krisztus keresztfája nem található meg sehol, de millió mása ott van mindenhol a templomokban, utak mentén, kálváriákon, családi házakban, sőt ékszereinkben is. Krisztus keresztjének nagy tiszteletéhez hozzájárult Szent Ilona császárné hitbuzgó ténykedése. Tanuljunk életpéldájából hithűséget, hitvesi hűséget, alázatos kitartást, erőt, anyai szeretetet, tevékeny bekapcsolódást az egyházi életbe.

Kegyhelyeinknek folklórja is van, amelyet Bálint Sándor könyveiből ismerhetünk meg. Ez a folklór saját búcsújáró énekekben, a népviseletben, a népi liturgia imáiban, körmeneteiben, különleges ősi szertartásos, jelképes hagyományaiban, a helyi szent tiszteletében nyilvánul meg. Él-e még a hébeci folklór a negyvenesztendős szünetelés után? Vagy minden feledésbe merült ebben a kényszerű némaságban, mozdulatlanságban? Éreznek-e még valamit az unokák a nagyszülők áhítatából, vagy csak a dátum, Szent Ilona neve, az anyanyelv és a búcsújárás régi emléke maradt fenn? Újjáéledt a búcsújárás, újjáélednek a régi vallásos népszokások évről évre, ez kétségtelen. De a hébeci kegyhelyről egy új népszokás is elindult, és eleven erővel terjed: a Rosa Mystica áhítata. A kegyhelyről elindult a Rosa Mystica csodás szobra, tisztelői imádkoznak a papokért, szerzetesekért, új hivatásokért, a régi hivatások megőrzéséért, a bűnösök megtéréséért, a családok békességéért. Házról házra hordják a szobrot a családok, a rokonság, a szomszédok... és Szűz Mária áldása a hébeci búcsú kegyelmeit így állandóan megtartja, sőt mindinkább szétárasztja az egész deméndi plébánia területén.