Dr. Nebojszki László: A csávolyi Vodica kápolna

Megjelent: Bajai Honpolgár, 2005. február, 18-19. oldal

Vodica nevének hallatán mindenki előtt a Bajától néhány kilométerre délre fekvő kegyhely képe jelenik meg. Kevesen tudják, hogy több Vodica létezik Észak-Bácskában, így Bajától keletre, Csávoly határában is van egy.

Iványi István 1907-ben megjelent Bács-Bodrog vármegye Földrajzi és Történelmi Helynévtára című művének V. kötetében ez olvasható a névről:

„Szentnek tartott kis források szerb elnevezése, melyek iránt különösen a szerb nép vallásos tisztelettel viselkedik, bizonyos alkalommal búcsújárásban is fölkeres és bajaiban gyógyítást vár vizétől. Ilyen Vodica, melyet a magyarok Szentkútnak, a németek Bründelnek neveznek több van vármegyénkben.”

Iványi összesen tizet említ, közülük az egyik „Bründel Kapelle a csávoli szőlőkben.”

Bründl kápolna (Vodica) a Božja ledján

Ez a Vodica a bajai Gólyasortól induló jánoshalmi (régi vármegyei) földút mentén, a Csávoly külterületének számító Józsefháza-pusztától északra mintegy 500 méterre, a Kápolna-dűlőben, régi szőlők mellett fekszik. A csodatévő erejűnek hitt kútról először egy 1731-es határjárás tesz említést, majd Pesty Frigyes 1864-es Helynévtárában Csávoly leírásánál olvashatjuk a következőket:

„Bründl egy szőlősarok elnevezése miután közeliben egy kiskút létezik, mellyet néhány babonás nép szent kútnak és csoda tevőnek körösztölt, s oda egy keresztet is állítatott, s bár a papi hatóság által mint olyannak elösmerve nincsen, mind a mellett mai napig néhányan oda vándorolnak imádságot teljesítendők.”

A csávolyiak emlékezete négy olyan legendát őrzött meg, amelyek szerint a Božja ledja (Isten háta, Isten fekvése) szél által összehordott futóhomokos dombjából előbuggyanó víz csodatévő erővel bír. A jelenések Csávoly fő nemzetiségének tagjaival történtek (magyarok, bunyevácok, németek), s közös vonás a történetekben Szűz Mária megjelenése és egy kivételével forrás keletkezése.

Az egyik szerint egy néma magyar fiú családja eltűnt lovait keresve megszomjazott, majd valaki elvezette egy helyre, ahol jóízű forrás fakadt. Miután ivott a vizéből, tudott beszélni. A gyerek azt állította, hogy vezetője Szűz Mária volt.

Egy másik történet egy, a Božja ledja részen lakó bunyevác család bénán született lányával kapcsolatos, akinek tizennegyedik születésnapján udvari játszadozás közben hófehér ruhában megjelent Szűz Mária. Magához hívta a lányt, aki mankóját eldobva szaladt hozzá. Egy csokor virágot és egy piros almát adott neki. A kislány ettől kezdve járni tudott. Ahol Szűz Mária állt, ott forrás tört elő.

Egy német nemzetiségű helybéli Mária napján, ünnepnapon dolgozott a szőlőjében. Megjelent Szűz Mária és nevén szólítva kérdezte: „Tudod-e milyen napot jelez ma a naptár?” Ettől kezdve a később magas kort megélt helybéli vasárnap és ünnepnapokon sosem dolgozott.

A csávolyi szőlőkben lakó magyar juhász és bunyevác asszony házasságából született iker fiúk eltűntek egy zivatar alatt a Božja ledja részen. A keresésükre indult szülők egy villám sújtotta fa tövében forrást találtak, amelynek víztükrében fiaikat és Szűz Máriát látták meg, aki így szólt hozzájuk: „Ne várjátok vissza ikreiteket, mert azok az én vőfélyeim, angyalok lettek.” Ennek emlékére a szülők a falu északi részén keresztet állítottak.

Mivel mindegyik nemzetiség tagjai előfordulnak a történetekben, a község egész lakossága magáénak érezte a helyet. Mayer Ferdinánd csávolyi plébános, nyilván híveinek ösztönzésére, 1874 tavaszán Haynald Lajos kalocsai és bácsi érseknél kérvényezte, hogy az 1748-ban állított kereszt mögött, a forrás mellett kápolna épülhessen. Az érsekség a kérvényhez mellékelt terv szerint engedélyezte az építkezést a hívek költségre, akik vállalták ezt és a hely mindenkori gondozását. A helybéli mesterek kivitelezésében rövid idő alatt elkészült kápolna alapterülete 5,5 x 4,5 méter, cseréppel fedett, belül boltozatos és 4 méter magas. Berendezése is a hívek adományaiból történt, az oltárkép a „Segítő Szűz Mária” kegykép másolata lett, és a csávolyi templomból elhozták Szűz Mária faszobrát. Mayer plébános úr a szentelést 1874. május 3-án végezte és Vodica ettől kezdve búcsújáró hellyé vált, amelyet a katolikus közösség főleg Mária ünnepeken keresett fel. A csávolyiakon és a falu külterületének számító Józsefháza-puszta lakóin kívül jöttek hívők Rémről, Felsőszentivánról, Sükösdről és a bajai határhoz tartozó Lakhandiból is. Az első időkben évente négy alkalommal indult processzió a faluból Vodicára. Először a szentelés évfordulóján, másodszor Pünkösd hétfőjén, harmadszor Nagyboldogasszony napján (augusztus 15-én) és negyedszer Kisboldogasszony napján (szeptember 8-án). Az 1900-as évek elejétől már csak kétszer (Pünkösdkor és Nagyboldogasszony napján) zarándokoltak szervezetten, napjainkban pedig processzió nélkül Pünköskor tartanak kint búcsút. A szentmisét majálisszerű program követi, a hely jelenlegi „Vodica Ranch” felirata talán erre utal.

A későbbiek során, 1903-ban a kápolna új cserépborítást kapott, 1904-ben tőle 20 méterre északkeletre és északnyugatra egy-egy kisebb szoborkápolna készült (egyikbe a bunyevácok Nepomuki Szent János szobrát, a másikba a németek Szent Flórián szobrát tették, sajnos, azok mára eltűntek), és 1906-ban vaskeresztet állítottak az elkorhadt fakereszt helyett. A továbbiakban a kápolna nyugati oldalán őrház, elé pedig harangláb épült, de a harangot az első világháborúban leszerelték és hadi célokra használták fel. Pótlása csak 1924-ben történt meg, akkor azonban az adományozó a korábbinál nagyobbhoz segítette hozzá a kegyhely vallási közösségét. A kápolnaőr feladata harangozás, a kápolna és a kegyhely területének rendben tartása volt, cserébe a szolgálati lakásért (ez 1948-ig volt így). A kegyhely fénykorában, az 1900-as évek elején megpróbálták a forrásfoglalást, de az többször bedőlt, ezért végül kutat ástak a közelben.

A 20. század utolsó negyedében a szomszédos szőlőkben kisebb-nagyobb épületet emelő helybéliek összefogásának eredményeként megtörtént a kápolna állagmegőrző felújítása és környezetének rendbetétele. A korábbi harangláb helyett a kápolna tetejének gerince fölé emelkedő harangtornyot alakítottak ki, amelyből sajnos a millennium évében eltűnt a harang. Tevékenységük nyomán a múlt tükrében felvillan a csávolyi Vodica régi fénye és tanúi lehetünk a Mária-kegyhely megújulásának.

Irodalom

Iványi István: Bács-Bodrog vármegye Földrajzi és Történelmi Helynévtára. Szabadka, 1907

Kőhegyi Mihály–Solymos Ede: Észak-Bácska földrajzi nevei Pesty Frigyes kéziratos Helynévtárában. Türr István Múzeum, Baja, 1973

Mándics Mihály: Csávolyi emlékhelyek. Csávolyi helytörténeti füzetek 4. Csávoly, 1999