A görögkatolikus hívek egyik legkedveltebb, és leglátogatottabb kegyhelye Szlovákiában. Az első írásos emlékek 1742-ből származnak. A népi legenda szerint egy vak öregember, aki rendszeresen járt Haličból a sztropkói vásárra, itt csodálatosan meggyógyult. Ő és barátai a bukóci hívekkel közösen egy kis kápolnát építettek. A kápolna sokáig elhagyatottan állt. Később a helybeliek egy Arseniov Bosák nevű remetének adták át a kápolnát. A remete halála után a halicsi Irinarch Jaselský szerzetes-pap templomot és kolostort kezdett építeni, amelyet 1796-ban szenteltek fel. A templom a Szentkereszt nevet kapta.
Ebben az időben tevékeny vallási élet volt Bukócon: kántoriskola működött itt, továbbá itt szentelték fel a bazilita novíciusokat egész Magyarország területéről. Megalakulása óta a kolostor állandóan lakott volt, de volt amikor a szerzeteseknek bizonyos okok miatt menniük kellet. A 2. világháború után már csak a Szentkereszt felmagasztalása templom és az Urunk Színeváltozása kápolna maradt meg. Bukóc jelenleg fontos központja a helyi hitéletnek. Évente Pünkösdkor, Urunk színeváltozása és Szentkereszt felmagasztalása ünnepén van hagyományos búcsújárás.
(Forrás: SZÉKELY, G. MESÁRO, A.: Gréckokatolíci na Slovensku. Vydalo Slovo a.s. Koice, 1997, s. 63-65. Ford.: Frigmanszky Ilona)
|
|
Buková hôrka patrí tie medzi obžúbené a hojne navtevované pútnické miesta gréckokatolíkov na Slovensku. Prvé písomné správy o tomto mieste sú z roku 1742. źudové podanie hovorí, e sa tu kedysi zázračne uzdravil akýsi slepec, ktorý prichádzal pravidelne z Haliča na jarmok do Stropkova. Jeho priatelia spolu s obyvatežmi Bukoviec tu postavili na pamiatku tejto udalosti malú kaplnku, ktorá vak stála dlho opustená. Neskôr ju dedinčania dali do uívania pustovníkovi Arseniovi Bosákovi. Po jeho smrti v roku 1742 bazilián jeromonach (kňaz a rehožník v jednej osobe) Irinarch Jaselský z Haliča začal so stavbou chrámu a klátora, ktoré boli dokončené v roku 1796. Chrám bol zasvätený Svätému kríu.
V časoch čulého náboenského ivota bola v klátore na Bukovej hôrke aj kantorská kola a noviciát vetkých baziliánov Uhorska. Od svojho vzniku bol klátor takmer vdy obývaný. Niekožkokrát ho vak rehožníci museli z rôznych dôvodov opusti. Po II. svetovej vojne sa zachoval len chrám Povýenia sv. Kría a kaplnka Premenenia Pána. Buková hôrka je dnes opätovne dôleitým strediskom duchovného ivota veriacich. Kadoročné tradičné púte sa tu konajú na sviatok Zoslania Svätého Ducha, Premenenia Pána a Povýenia svätého kría.
(Forrás: SZÉKELY, G. MESÁRO, A.: Gréckokatolíci na Slovensku. Vydalo Slovo a.s. Koice, 1997, s. 61-63.
)
|
