Búcsúszentlászló

     A Zala megyei község a Dunántúl egyik legnagyobb búcsújáró helye a göcseji dombok ölén, a Veszprémi egyházmegyében. Egyetlen kegyhelyünk, amely nevében is viseli a „búcsú" megjelölést.
     A hely első kápolnája valószínűleg még Szent László király idejében épült. Búcsújárása, s maga a kegyszobor is azonban későbbi. (A Mária-szobor a XVIII. századi provinciális barokk alkotása.)
     A török a XVI. században elfoglalta a vidéket. A legenda szerint foglyaikat Bucsuszentlászlóra hajtották, ahová vigasztalásukra az angyalok egy kis kápolnát hoztak. Amerre elhaladtak a kápolnával, a fák és a füvek is meghajoltak. A legendára utalva a kegykápolnát a nép Angyalok kápolnája, ritkábban Paradicsom néven említi.
     A középkorban remeték éltek ezen a helyen. A XVII. század végén Széchenyi Pál veszprémi püspök a ferences szerzeteseknek adta, akik a XVIII. század elején építették meg templomukat és kolostorukat. A kegytemplomot 1734-ben Acsády Ignác veszprémi püspök szentelte fel.
     Jelentős búcsújárás csak a ferences atyák letelepedése óta van. Az első csodás esemény a feljegyzések szerint egy komáromi asszony gyógyulása volt. Ezt követően azonban több száz csodás imameghallgatást jegyeztek fel. Ezért a betegek előszeretettel zarándokoltak Bucsuszentlászlóra, ahogyan ezt például a Zala megyei boszorkányperek aktái is jelzik (1740). A templomban őrzött emléktárgyak, ezüst offerek mind a csodásgyógyulások emlékei. Érdekes történet beszéli el annak az embernek az esetét, akibe belemászott egy kígyó, s csak a kegyhelyen tudott tőle megszabadulni. Hálából a kígyó csontvázát a templomban hagyta.
     A templom mögött van a Szentkút, Szent László kútja, amelynek vizével az először Bucsuszentlászlóra zarándoklókat idősebb társaik beavatják az ún. búcsúkeresztséggel.
     A kegyhely sajátossága a középkori eredetű Szent Vince áldás, a gyermekek és a felnőttek megáldása. Hogy ebben részesüljenek, sokan elhozzák gyermekeik, vagy ágyban fekvő, mozgásképtelen beteg hozzátartozóik ruháját.
     A ferences kegytemplom jellegzetes külső képét a bal oldalon álló homlokzati torony határozza meg. A szentély mögötti, eredetileg román kápolna a XII. századból származik. A nagyméretű, oszlopos főoltár és a mellékoltárok XVIII. századi ferences segítő testvérek alkotásai. (Ők Nyugat-Magyarország több templomában is dolgoztak.) A kegytemplomhoz csatlakozó ferences kolostor (jelenleg szociális otthonnak használják), folyosóin látható Schmalzl Theotimus helyi ferences barát barokk olajfestmény-sorozata Szent László király életéről (a XVIII. század közepéről). A főoltár Szent László-képe helyi legendát beszél el, ebből fakad a Fogolykiváltó Boldogasszony tisztelete.
     A kegytemplom fölötti Kálvária-kápolna a XVIII. század közepén épült, mögötte a keresztút stációi.
     Ne mulasszuk el meglátogatni a temetői kápolnát, amelynek falán emléktábla utal a szabadságharc hős katonájára, Kerkápolyi ezredesre.
    E szép, ősi dunántúli kegyhely vonattal Zalaegerszeg és Nagykanizsa irányából is elérhető, állomásán a gyorsvonatok is megállnak. Közúton a Keszthely-Zalaegerszeg közti 76-os úton, vagy a Balatonszentgyörgy felől jövő 75-ös számú főúton közelíthetjük meg. A helyi parkolási lehetőségek ideálisak.
(Forrás: Barna Gábor: Búcsújáró és kegyhelyek Magyarországon Panoráma, Budapest, 1990. 38-40.old.)

Búcsúszentlászló

Fogolykiváltó Boldogasszony és Szent László kegyhelye

Zala megyében, a Veszprémi egyházmegyében lévő kegyhely