Búcsújárások

     Bény községtől 300 méterre, északnyugatra, a sáncvár külső gyűrűjének völgyében van egy kutacska, amely búcsújáró hely lett. Ez a búcsújáró hely az alsógaram-menti és alsóipoly-menti magyar lakosság gyakran látogatott szent helye, melyet a Lourdes-i Szűz tiszteletére szenteltek. Évente háromszor tartottak itt tábori istentiszteletet, melyet 1990 előtt 38 évig nem engedélyeztek.
     Május hónapban minden szombaton este és a hó első vasárnapjának délutánján körmenetben látogattak el a hívek a kutacskához. Ezeket a körmeneteket és az ájtatosságot is az előénekesek, előimádkozók vezették; az énekekbe, imádságokba azonban bekapcsolódtak a hívek is.
     A bényi hívek más búcsújáró helyeket is meglátogattak.
    Kovács László, előénekes és előimádkozó, több évtizedig vezetett búcsújáró proseciót. Ez a következő módon zajlott:
     A gyülekező a megbeszélt időben, a templomban volt. Amikor mindannyian együtt voltak, az előimádkozó elimádkozott egy indulás előtti imát, majd előénekléssel énekeltek egy éneket, volt egy közös ima és utána énekszóval indultak.
     Elöl mentek a gyermekek, utánuk a felnőttek. A keresztet egyik gyerek vitte elől. Ha közelebbi búcsújáró helyre mentek, lobogókat is vittek magukkal. Az is előfordult, hogy a lobogók fogantyúját (rúdját), és a lobogót összetekerve külön vitték, majd amikor meglátták a szenthelyet, föltették a lobogókat a fogantyúkra.
     Útközben a rózsafüzért imádkozták, majd előénekléssel énekeltek, - ima és ének váltotta egymást. Közben szüneteket tartottak, melyek alatt a bú- csúvezető Kovács László ide illő példabeszédeket mondott, legendákat mesélt. Ő nagyon szeretett olvasni, bőbeszédű is volt, mondanivalóját az akkori bényi nyelvjárásban, szépen adta elő. Megszólításként az „ides híveim" vagy „kedves híveim"-et használta.
     Amikor a prosecio olyan távolságba érkezett, hogy meglátták a szent helyet, letérdeltek mindannyian és megcsókolták a földet. Megérkezve a szent helyre énekszóval vonultak a kegyképhez vagy szoborhoz. Az előimádkozó elimádkozta a beköszöntő imádságot, aztán közösen is imádkoztak. Ezután étkezés, gyónás, magánájtatosság következett, majd mindannyian együtt vettek részt a szentmisén, ahol megáldoztak. A szentmise után az otthonmaradottak részére megvették a búcsúfiát: kegytárgyacskákat, szentképeket, mézeskalácsot.
     Délután a kegyképnél, szobornál, elmondták a búcsúimát - köszönőimát és énekszóval elindultak hazafelé. A hazavezető út ájtatosságai hasonlóak voltak, mint jövetelkor, csak közben a búcsúvezető még felidézte a szentbeszéd egy-egy gondolatát vagy a búcsún nyert kegyelmeket.
     A búcsúvezető feladata volt a fegyelmezés, rendtartás is: az ő engedélye nélkül nem mehetett el senki a búcsúsok közül, „nem különcködhetett". Ha valaki mégis kihágást követett el, annak térden állva háromszor meg kellett kerülnie a keresztet és a végén megcsókolnia.

A bényi búcsújárók legtöbbször látogatott szenthelyei:

     1919 előtt: Márianosztra, Máriaczell, Szentkereszt (Esztergom járás).
     A trianoni szerződés után: Sastyin, Csatka, Máriatal-Máriavölgy, Selmecbánya. Az 1930-as években: Pozba. A legutóbbi évtizedekben: Ersekújvár-porcinkula, Mátraverebély-Szentkút, Csallóköz- Szent Antal. 1992-ben Lourdes-ba, illetve Rómába is zarándokolhattak a hívek.

     A vallásos élet vezető személyiségei Bényben, a XX. század folyamán, működési idejük sorrendjében:

Férfiak: Kovács László (1900-1930) Patus Ignác Páldi Vince Dávid Géza Csókás Ferenc Janelca Imre (templomatya) Takács Ferdi Takács Ferenc id. Csókás Ferenc Veres Rudolf Hugyec Péter Kovács István Szabó Péter Herman Sándor László László Juhász Vince Takács Gyula

Nők: Tóth Julianna (kb. 1900-1930 között) Vincze Jánosné sz. Bácskai Borbála Székely Ágnes Kecskés Ferencné sz. Takács Borbála (1925-1940) Katona Lőrincné sz. Palus Viktória Takács Ferencné sz. Kovács Mária Hugyec Pétené sz. Palus Piroska Tóth Imréné sz. Páldi Rozália Palus Zsigmondné sz. Hugyec Terézia Török Máténé sz. Bugárdi Julianna (1961-1992) Csonka Józsefné sz. Szabó Gizella Szököl Károlyné sz. Dávid Gizella (1992-től)

Palus Zsigmondné sz. Hugyec Terézia (1920), előimádkozó és előénekes ének- és imafüzet gyűjteménye:
- Kézzel írott ének- és imafüzetek - 4 db. (30-50 oldalasak)
- Szent Családról írott - 4 db.
- Nyomtatott kiadás a Szent Családról - 2 db.
- Búcsújáró imák és énekek, és az egyházi év különböző alkalmaira ki- adott nyomtatott füzetek - 20 db.

Adatközlők:

Polcsák Imréné sz. Csókás Lujza 1905
Jankus Ernőné sz. Takács Katalin 1914
Palus Zsigmondné sz. Hugyecz Terézia 1920
Csókás Ferencné sz. Jankus Julianna 1932

Kinyílott a legszebb virág...
(Dallama: Szív és lélek zeng égi dalt)

Kinyílott a legszebb virág,
a bényi szent kutacskánál,
Itt ragyog a legszebb rózsa,
Boldogságos Szűz.

Itt tündöklik ez oltáron,
Mint a harmat a rózsákon,
Itt ragyog az Isten anyja
a bényi kis kápolnában.
Piros pünkösdi szép rózsa,
A Szentlélek szép mátkája,
Népi vallásosság Bényben
Üdvözlégy, óh legszebb virág,
Kitől gyógyul egész világ.

Jöjjön ide a bús árva,
Mert itt van a legjobb anya,
Ki az árvát vigasztalja,
E bényi kis kápolnában.

Jöjjetek hát bús özvegyek,
Ne hulljon a bús könnyetek,
Itt a vigasztalás anyja,
A bényi kis kápolnában.

Hogyha üt majd a végóra,
Jöjj el hozzánk Szűz Mária,
Szent fiadat kérd érettünk,
Mennyországba bemehessünk.

Köszöntünk Szűz Mária!
(Dallama: Ez nagy szentség valóban...)

Köszöntünk Szűz Mária,
Úr Jézus szent anyja,
a bényi kis kápolnának színes csillaga.

Eljöttünk oltárodhoz,
Leborulunk lábadhoz,
Hogy tégedet megköszöntsünk piros Pünkösdkor.

Piros Pünkösdnek napján,
Sok ezren ezt kiáltják:
Üdvözlégy, óh Szűz Mária, jó édesanyánk.

Eljöttünk, mint jó gyermek,
Hogy téged megköszöntsünk,
E szavakat énekeljük, mennyországba bemehessünk, szép Szűz Mária.

Óh, bényi drága kis völgy,
Kiben fényes nap fölkelt,
Itt köszöntjük Szűz Máriát, mindnyájunknak édesanyját,
szép Szűz Máriát.

Hogyha üt majd végóránk,
Jöjj el hozzánk szűz anyánk,
Kérd értünk szent fiadat, az Úr Jézus magzatodat, jó édesanyánk.